A cirkusz folytatódik - Somogyi Erika

A cirkusz folytatódik


A dolgozótípus című blogbejegyzésem szokatlan nézettséget mutatott a múlt héten. A főbb típusokat emeltem ki, illetve azokat a jellemzőket – sokszor kisarkítva – jelenítettem meg, melyek pontosan azt a sokszínűséget mutatják, amivel a munkahelyünkön találkozhatunk. Hiszen ki ne érezte volna azt már át, hogy valaki róla pletykál, úgy, hogy az új információ még ő magát is meghökkenti? Vagy ki ne találkozott volna olyan emberrel, aki mindenhol a potyadolgokat keresi? Esetleg sóhajtozott és drámázott a mellette ülő? Bizony előfordul mindez, hiszen egyikőnk sem válogathatja meg, hogy kivel dolgozik együtt, sőt, sokszor úgy hozza a sors, hogy kifogunk egy büfikirályt vagy egy „ciccegőt” – egy olyan embert, akinek szokásai idegesítően hatnak ránk, és borítja az egész napra tervezett „mindenkit szeretek és a világbéke legyen velem” életérzést. Estére úgy érezhetem magam, mintha a Gyűrűk ura leglátványosabb jelenetében harcolnék a gonosszal, miközben Smeagolt is megszégyenítő módon győzködöm magam két oldalról is arról, hogy ez csak egy munkanap volt, és nem állok az őrület határán. Vagy mégis? Ennyire meghatározó lenne, hogy kivel dolgozunk együtt, s vajon a cirkusz porondján ki milyen álarcot ölt magára? A válasz egyszerű: igen.

Tudom, hogy várja már a folytatást a kedves olvasó, ezért folytatódjon a cirkusz! Nézzük át az újabb típusokat! A kérdés továbbra is fennáll: Ön vajon melyik típushoz tartozik?

A kifogások gyártója őseit szerintem Franciaországban kell keresni, aki teleportálta magát, és a mai világban modernkori „zsandarkként” áll helyt a mindennapokban. Érkezzen bármilyen újítás vagy változás ötlete, változzon csak meg a napi rutin, ő rögtön és azonnal kifogásokat gyárt, hogy mit és miért nem szabad megtenni. Elsőként ágál bárki és bármi ellen, arcán a flegma fintor örök és letörölhetetlen. S amikor valami nem jön be, akkor a jól ismert „én megmondtam” felkiáltással hirdeti az igét, azt, ami neki jó, ami az ő gondolata.

A mucika csodálatos; lenyűgözi mind a férfi, mind pedig a női kollégákat. Becéz bárkit, előszeretettel használja a „szívecském”, „kis csillag”, „kedves” szavakat. Egész életében jó választásai vannak; így divatosok a ruhái (melyek tökéletesen passzolnak alakjához) és frissen tupírozott a frizurája, a lakókörnyezet gyönyörű, gyermekei fenomenálisak. Mindehhez társul egy balek férj, aki mindezt pénzeli, előteremti.

A mama kedvencéről nekem Marc Darcy rénszarvasos pulcsija ugrik be egyből. Szeretetreméltó, tündéri, holdvilágban is csillogó arcán bájos mosoly ül. Ő az, akit a munkahelyen szeretnek, mert ő a legcukibb. Minden nő neki hoz süteményt, gondoskodnak a kávéjáról – kényeztetik. Sokszor túlgondolja a folyamatokat, ezért lassú, és macikaként brummog az orra alatt. Neki drukkolnak a legtöbben, amikor egy évtizedben egyszer-kétszer elhívják randizni, és vigasztalják sikertelenségek után.

A flörtember messziről felismerhető. Fejét kissé lehajtja, szemeit szűkíti, száját egyik irányba elhúzza és búgó hangon bájolog. Teljesen mindegy, hogy húszéves dolgozóról van szó vagy nyugdíj előtt állóról, ő udvarol, és ringatja hallgatóját az álmok tengerén. „Drágám, rólad álmodtam az éjjel”, „hú, ha az enyém lennél, mennyi mindent tennék veled”. Amennyiben szavait pénzben mérnénk, úgy dollármilliárdos lehetne – melyből mi semmit nem élveznénk akkor sem, hiszen a valóságban egy szál virágot sem látunk tőle, de még egy karácsonyról megmaradt, fonnyadt bonbont se.

A parázó mindentől fél. Értekezleteken nem aktív, hanem feszülten várja a kimenetelt. Munkája sokszor megterhelő számára, rengeteg energiát veszít azért, mert aggódik. „Én ezt nem bírom”, „vigyázzatok, mert ebből baj lesz” – mondja, és tördeli kezét. Gogol egyik hősét tisztelhetjük benne, aki retteg a nálánál magasabb vagy más képességű személyektől; minden bizonnyal 150 évvel ezelőtt Csinovnyiknak hívták volna.

A zúgolódó  olyan, mint a háborgó tenger, aki nem képes egy régi, valós vagy vélt sérelmen túllépni, ezért állandóan elégedetlenkedik. Soha semmi nem jó neki, hangot ad sértettségének. Leginkább azt sajnálja, hogy nem ő ül a vezetői székben, vagy nem neki adták a legújabb Nobel-díjat, de mindenképpen jobban tudná irányítani azt a céget, vállalkozást, melynek ő  csupán beosztottja – miközben semmit nem tesz önmaga fejlődéséért, azért, hogy tanulása és érdemei révén oda is kerüljön. Kritizálja és minősíti a rendszert, a kollégákat, aktívan egymás ellen uszítja akár a dolgozókat, és nem viseli el, hogy mások vezessék őt. Szakszervezetet alapít azért, hogy mindezt bebizonyítsa, ám sorban áll a céges Mikulás-bulin, amikor a szaloncukrot és a csokit osztják.

A mókamester, a humor nagyágyúja, a nap fénypontja – bárhol is jelenjen meg. Viccei, nevetése körbelengik a munkahelyet, felvidítva ezzel mindenkit,  a legborúsabb napokat is kiszínezi örök derűjével. Hozzáállásai mindig pozitívak, semmin nem aggódik (miközben én már rég lerágtam az összes körmöm). Nehéz helyzetekben pontosan tudja, hogy mikor kell belépnie ahhoz, hogy a kedélyeket csitítsa, a figyelmet a konfliktusról elterelje.

Pámpilla – a minden vele kapcsolatos infót titkoló, de másokat kifigurázó dolgozó. Igyekszik mucika példáját követni, de csak gyenge másolója. A szemei állandóan fürkészik a vele szemben állót; mennyit fogyott, hogyan áll rajta a nadrág, miért nem mosott hajat. Önmagáról keveset beszél, ám humoristákat is megszégyenítő módon mutatja be a másik fél esetleges gyengeségeit, felvett szokásait – mindazt, amiről rá lehet ismerni. Negatívan minősíti a kollégáit, ám céljai érdekében bárkit és bármikor felhasznál. Szakmaisága ugyan megkérdőjelezhető, de ő ezt jól titkolja.

Tipitapi, aki csak névrokona a Dolly Roll együttes dinójának – hiszen se nem pici, se nem bébi, legfőképpen nem utazik el (jó messzire), hanem mindig ott van. És tapogat. Imádja a testi kontaktus azon formáját, amikor hozzá lehet és kell érni a kollégához. Van egy jellegzetes csuklómozdulata is, mely a „te, figyelj!” csatakiáltással indul, és felkarunkon vagy térdünkön végződik. Rosszabb esetben nem veszi észre, hogy kávét viszünk az irodába, és pont akkor tapogat minket, így a kávé gyönyörű ívet leírva landol a szőnyegen vagy az irodai bútorok valamelyikén. Jobb esetben csak a vállunkat fogja meg, böködi, és kéri, hogy figyeljünk rá. Ám ha megkérjük, hogy ne tapogasson, mert azt ugye, senki nem képzeli, hogy a bújócska ellene fegyver lehet – akkor megsértődik.

A sárkányölő használja az embereket, és bármin és bárkin akár át is gázol céljai érdekében. A machiavellizmus aktív támogatója (még ha ez ő maga számára nem is válik nyilvánvalóvá), ezért legtöbbször cinikus, sikeres és másokat sokszor félrevezető. Észre sem veszi az ember lánya, és máris kiforgatták a szavait, érzelmileg manipulálták, és azt a munkát végzi el, amit a sárkányölőnek kellett volna. Hitvallása: a cél szentesíti az eszközt.

A cirkusz porondmestere maga az élet; alakítja, rendezi, kénye-kedve szerint irányítja a fellépőket. Megteheti. Mert a fellépők nagy része nincs tudatában annak, hogy milyen szerepet is játszik, és valójában min és hogyan kellene javítani, változtatni életén, érzésein. Többek között erre azért is lenne szükség, mert energiát veszít mindenki attól, hogy mást mutat önmaga helyett, illetve nem abban a számban lép porondra, melyet neki írtak.
Ne is csodálkozzunk, amikor az örök igazságot az angol reneszánsz kiválósága, Shakespeare rendkívül találóan rég megfogalmazta: „(…) színház ez az egész világ, s merő/ és színész benne minden férfi és nő (…)”

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
Fontos információk:
1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.

2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

Felhasznált irodalom:
1. Klein Sándor (2004.): Munkapszichológia (Edge 2000 Kft., Budapest)
2. Klein Sándor (2012.): Vezetés- és szervezetpszichológia (Edge 2000 Kft., Budapest)
3. Shakespeare, William (1623.): Ahogy tetszik (Európa Kiadó, Budapest)

2017-08-30 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.