Megkaptam a világhírű grafológus véleményét az írásomról, melyben maradék nélkül jellemez, és megállapítja, hogy cinikus fráter vagyok, és nem hiszek a grafológiában. Igaza van. Tényleg nem hiszek, tehát helyes a jellemzés, tehát hiszek. (Karinthy Frigyes)Megfogalmazódott bennem az az igény, hogy megmutassam nektek mindazt, ami a grafológiával együtt jár, amit maga a szó jellemez, s amihez annyi minden köthető. Ez a blog azért született, hogy a grafológus szemszögéből mutassa meg mindazt, ami a grafológia tudományához kapcsolódik. Nem titkolt célom, hogy munkámmal és gondolataimmal hozzájáruljak ahhoz, hogy a grafológiát a spirituális szintről a realitásokhoz közelebb vigyem, újabb értelmet kapjon és méltó helyet nyerjen.
Sokan és sokféleképpen félreértelmezik a grafológiát, hiszen előző tapasztalásokból indulnak ki, vagy éppen minimális információra hagyatkoznak és legyintenek arra a szóra, mely a kézírás vizsgálatát jelenti. Sajnálom, hogy ekképpen vélekednek, hiszen ezzel kizárják és megfosztják magukat a tudatosítás egyik lehetőségétől. Igyekszem megérteni és elfogadni mindezt.
Amikor pár hónappal ezelőtt elindítottam a közösségi oldalon a „grafoera”-t, akkor még nem gondoltam, hogy ennyi embert meg tudok mozgatni. Semmi más motivációm nem volt, mint az, hogy a fejlődésre képes és kész embereknek olyan gondolatokat, ötleteket és javaslatokat adjak, melyekkel ők is a saját útjukra tudnak lépni. Igyekeztem – és máig ez vezérel – olyan tartalmas információkat és eseményeket megosztani, melyek nem hamisak, nem a népszerűségi mutatókon és az önámításokon alapszik, és elsődleges céljai között nem a pénzszerzés áll. Nagyon bánt, amikor olyan posztolásokat látok, melyekről tudom, hogy az önigazolásra váróknak kuriózum, s melyekről elhiszik: az nekik jó. Nem tisztem sem elítélni, sem negatívan minősíteni ezeket az oldalakat, inkább arra koncentrálok, amit én tudok s amit én akarok: segíteni a személyiség fejlődését, utat mutatni a keresőnek és a változásra érettet átlendíteni az akadályokon.
Az egész életem tanulással telt – jelenleg is hallgató vagyok és májusban államvizsgázom. A grafológiát annak idején azért választottam, mert módszert kerestem az emberek kiismeréséhez. Az iskolában nagyon figyeltem, tanultam, a gyakorlatok számát igyekeztem növelni. S aztán ahogy teltek az évek, úgy jöttem rá szépen, lassan, hogy bármilyen segítő szakmát választok, a lélekmunka szerepét nem kicsinyíthetem le. Először „csak” elemeztem és igyekeztem mindenkinek megmondani a tutit – hiszen ezt tanultam, s miért ne mondanám?! Ma már óvatosan és alázattal bánok a hozzám fordulóval; hiszen a grafológia pszichológiai ismeretek nélkül semmit nem ér, a kézírás mögött pedig mindig ember áll. Olyan ember, akinek története van, aki volt már szerelmes, gyötrődött, élt már át csalódásokat, s nem ritkán tragédiákat, gyűlölt és volt már boldog is. Az ő gyógyulásuk kiemelkedő fontosságú, hiszen a felismerés pokoli, az elindulás pedig fájdalmas.
Mindig és mindenhol elmondom, hogy mindenkinek van döntési lehetősége. Meghallgathat engem is, kikérheti a véleményem, tarthat velem, vagy választhatja azt is, hogy más szakembert megkeres, esetleg marad ott, ahol most van.
A grafológia tudományával abban tudok segíteni, hogy feltárom az író személyiségét – a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt -, és elmondom, hogy szerintem mi az, ami rajta segíthet, s azért mit kell tenni. Ezen a ponton egyébként sokan elakadnak, mert fájó s mert a környezet a fejlődni akarót kevésbé tolerálja. Mert az megváltozik, tud például nemet mondani, bátrabban élni és megélni érzéseit, álmait.
A közösségi oldalon is, illetve ebben a blogban is kizárólag a fejlődést segítő idézeteket és gondolatokat fogom előtérbe helyezni, valamint azokat a tréningeket, melyek közelebb visznek a „másik” élethez – a szebbhez, a boldogabbhoz. Itt, a blogban szeretnék részleteket mutatni a kézírás elemzés módszeréről, történeti áttekintés során a grafológia alakulásáról, elméletalkotók életéről, pszichológia magyarázatokkal szolgálni a miértekről, avagy arról, hogy sokszor milyen kevés kell ahhoz, hogy valami nagy dolog szülessen.
Ezt a blogbejegyzést Popper Péter szavaival szeretném zárni, melyet korábban olvastam a Hazugság nélkül című könyvében (s azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az összes, általam megosztott idézet könyvei a könyvespolcomon pihennek):
„Megváltozni (…) azért nehéz, mert mindenki, aki veled él, körülötted van, vagy csak ismerős, azt követeli, hogy ne változz, holnapra is legyél ugyanolyan, mint tegnap voltál. Mert ha változol, akkor megzavarod az ő rutinjukat veled kapcsolatban, általában veszélyezteted a dolgok stabilitásába vetett bizalmat.”
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
2015-12-15 |
Blog