Mindenki boldog akar lenni, és persze szerelmes. Meg akarja élni azt, hogy tartozik valakihez, hogy megmutathatja magát teljesen, és a másik fél a lelki társává is válik, nem csupán pár randira szegődik mellé. Mert egyszerűen jó. És azért azt se feledjük el, hogy az idő is halad, meg a külvilág is azt figyeli, hogy „na, férjhez mentél már?” Ott vannak a barátnők is, akik közül soknak már bekötötték a fejét, és te is szeretnél már megállapodni, te is szeretnéd, hogy végre valaki téged is szeressen. Hogy ne egyedül kelljen elmenni a buliba, megjelenni bárhol, vagy legyen, akihez este szólsz legalább két jó szót, vagy ne egyedül kelljen megoldani olyan dolgokat, amihez bizony férfi kell. Nem számít, ha a többiek nem boldogok, vagy gyerekkel pótolják a kapcsolatukban keletkezett űrt, és az sem lényeges, hogy a kifelé mutatott látványpanelben hibás a „szoftver”, te elhiszed, hogy neked is ez kell. Jobb a rossz, mint a semmi.

Aztán valahonnan egyszer csak felbukkan ő. Kicsi szíved vad kalimpálásba kezd, az agyad már azon kattog, hogy „úristen, milyen jó lesz”, kutakodsz utána a közösségi hálón, és persze felhívod a barátnőd, hogy elmondd neki az élményeid és a nyomozás eredményeit. Rövid idő alatt kideríted, amit tudni szeretnél; mikor és kivel volt korábban, „a nő már törölte a közös fotókat magukról”, tudod azt is, hogy merre jár, és mit szeret. Figyeled a rezdüléseit, minden egyes mondatát, sőt, szavát ízekre szeded. „Szerinted ez most mit jelent?” „És akkor ezzel most mit akar mondani?” „De ugye, ez azt jelenti, hogy akkor most jól reagáltam rá?” „És akkor szerinted erre most ő mit fog lépni?”

A kombinálásban nyilván nem vagy egyedül. Legalább egy barátnőd ott van, akivel megbeszélitek a stratégiát és a következő lépéseket. Nem egy tervetek van, hanem legalább milliónyi. Egy matematikai egyenletnek nincs annyi megoldása, mint amennyit ti találtok. Mert mi lesz akkor, ha, és majd, ha azt fogja mondani, de mit csináljak, amikor? Megannyi kérdés, amire tudjátok ugyan a választ, mégis órákat, sokszor éjszakába nyúlóan képesek vagytok rajta töprengeni. Sőt, szinte nem is lehet veled másról beszélni, csak arról, hogy akkor most megfelelően viselkedtél-e, jót szóltál-e stb. azokban a helyzetekben. Észre sem veszed, hogy így van.

Természetesen mindez fordított esetben is megtalálható, amikor már vége a kapcsolatnak, sőt, a munkahelyen is például konfliktushelyzetben, de még akkor is, amikor kapcsolatban vagy. Hogy miért? Mert arra figyelsz, hogy a másik ember mit csinál, hogyan érez s vajon mit gondol. Tehát, ha eddig azt hitted, hogy ez csak kizárólag a párkeresőkre igaz, akkor tévedtél. Mert ezek a helyzetek igazak lehetnek rád is.

Valójában mi történik itt veled? Igazából csak annyi, hogy a saját értékedet az alapján határozod meg, hogy mások mit szólnak, milyenek a visszajelzéseik. Azt hiszed, hogy a saját életedért, sorsodért te vagy a felelős, miközben más kezébe rakod az irányítást azzal, hogy rábízod a döntést a saját jóságodra vonatkozóan. Mert számodra fontos, hogy jó fényben tűnj fel, hogy elismerjenek, hogy pozitívan vélekedjenek rólad, és hogy elérd azt a célt, amit kitűztél. Mert te fordított esetben bizony figyelnél rá, fontos lenne számodra, hogy őt megerősítsd, sőt, még az is, hogy ne bántsd. Ez a függőség alapgondolata, amelyből egyébként kizárod saját magad.

Ez fogja a későbbiekben például azt is eredményezni, hogy kitartasz akkor is, amikor az már számodra káros; mert aláz vagy közömbös veled szemben, és csak néha szór eléd aprócska gyöngyöket, ami tovább lendít a nehézségeken, és amitől elhiszed, hogy el fogod érni, hogy rád figyeljen, hogy téged szeressen. Ezért van az is, hogy a munkahelyen is húzod az igát, mert várod, hogy majd az év végi rendezvényen, értekezleten kiemelnek téged a többiek közül, és megdicsérnek. S persze, amikor dacból, haragból, keserűségből kilépsz és távozol, és hangoztatod, hogy „majd rájönnek, hogy mit veszítettek velem”, akkor csupán helyváltoztatás történt, nem valódi változás belül. Mert a hiányt, amit sokkal korábban máshol éltél meg, ám tőlük vársz, azt viszed tovább, és keresed máshol.

Mit fog még ez valójában okozni? Hiánymotivált kapcsolatokat, ahol ugyan jól is érezheted magad, de csak azért, mert a másik féllel pótolod az egyedüllét nehéz pillanatait, tőle várod a megoldást, és azt is, hogy mellette nem érzed magad cefetül. Meg is kapod egyébként, és aztán hozzáépíted azokat a dolgokat, amelyekre egyébként nincs szükséged, de más is használja, tudja, akkor te miért ne? Tudod, sikerek, meg szép autó, meg a hiszek magamban mozgalom aktivistájaként nem marad időd megélni azt, hogy te valójában mennyire is félsz. Miért is gondolnál erre, hiszen neked most jó? Meddig is? A következő, hasonló érzelmi töltetű eseményig.

A felismerésen van a hangsúly, tudod? Hogy ez gáz, hogy ez valójában csak egy erős bástya, amit felépítettél, miközben belül mindent az összeomlás fenyeget. Mert ez az egész kombina rólad szól; a félelmeidről, a vágyaidról, a meg nem értett érzésekről és a fel nem dolgozott élményekről. És arról, hogy magaddal van dolgod, nem a másikkal.

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.