A rendszermester - Somogyi Erika

A rendszermester



„Ha az ember, mint grafológus azt mondja, hogy megítéli valaki karakterét írása alapján, akkor az egész személyiséget érti alatta”. (Michon, 1875.)
Munkáim során rendre ugyanazzal a kérdéssel szoktam találkozni: „és ezt miből látja?” Nagyon sok embert érdekel, és engem is megmozgat a válasz, hiszen hogyan is magyarázzam azt el, hogy az írás elemzése miként történik, milyen rendszer szerint dolgozom, s legfőképpen: mit nézek. Ezért arra gondoltam, hogy a mostani bejegyzésben (röviden, hiszen az anyag óriási) megmutatom azt, hogy miként alakult ki a grafológia, hogyan jöttek rá, hogy mi mit jelent? S vajon hogyan jött létre az a rendszer, mely a mai napig megállja a helyét, s mely az íráselemzés nélkülözhetetlen alapjait jelenti?
Aki csak egy kicsit is belepillant a grafológia történetébe, bizonyára meg fog lepődni, mert az ókorig nyúlik vissza az a felismerés, hogy „éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot”. (Arisztotelész). 
Az első grafológiával foglalkozó szakember a zürichi filozófus, teológus Johann Casper Lavater volt, aki minden eszközt megragadott és használt fel arra, hogy megismerje az emberi jellemet. Megállapításait a négy kötetes „Physiognomische Fragmente” művében dokumentálta is (1775 és 1778 között), és szentül hitte többek között azt, hogy van nemzeti írás, valamint hasonlóság van például egy személy járása és kézírása között. S azzal, hogy művét lefordították francia nyelvre (1806.), hirtelen megugrott azoknak a száma, akik íráselemzéssel akartak foglalkozni, akik úgy gondolták, hogy az ember jellemére az írásából lehet következtetni.
Mindaddig csupán többnyire lényegtelennek tűnő megállapítások születtek, amíg – tanítója, Flandrin abbé hatására – nem kezdett el foglalkozni a kézírás elemzésével a teológus Jean Hyppolite Michon (1806-1881). Sokoldalú és tehetséges ember volt, foglalkozott például történelemmel, régiségtannal, irodalommal is; írt történelmi, hittudományi és szépirodalmi műveket. 
Jean Hyppolite Michon – a grafológia atyja.
Több mint harminc éven keresztül gyűjtötte a kézírásokat és keresett összefüggéseket a kézírás és a személyiség között (ebben sokat segített tanítójának gyűjteménye is). Történelmi személyeket is vizsgált, sőt, még visszajelzést is kért tőlük, hogy vajon igaz-e mindaz, amit ő megállapított. Munkáját nehezítette, hogy bármely más, humán területtel foglalkozó tudományok még gyerekcipőben jártak, nem voltak például lélektani kutatások – a pszichológia megszületése is „csak” 1879-re tehető (Wilheim Wundt, Lipcse).
Úgy gondolta, hogy rendszerezés nélkül semmi nem válhat tudománnyá, ezért kiemelkedő fontosságú volt az számára, hogy megalkosson egy rendszert. Segítséget egy növény- és állatfaj rendszerezési modell (Linné, Sstema naturea című könyve) jelentett, mert vallotta, hogy „a grafológiában is meg kell állapítanunk, hogy az értelmezendő kézírásban található minden egyes ismertetőjegy milyen fajtához, milyen nemhez és milyen családhoz tartozik”.
Ahhoz, hogy mindezt végre tudja hajtani, négy fő csoportot hozott létre, melyen belül nyolc jelenség található (mint például: képességek, ösztönök, természet, hajlamok, szenvedélyek stb.) – mindez alkotta a rendszer alapját. S ezt tovább bontotta 98 pszichológiai jegycsoportra és 360 személyiségjegyre, majd a tulajdonságokhoz grafológiai jegyeket rendelt, és kereste az összefüggéseket.
Egy csipetnyi példa az összefüggésekből: az akarat jellemzői közé tartozik a kitartás és ellenállás, mint tulajdonság, akkor ezekhez rendelhető grafológiai jegyként az erős nyomás (azaz: mély nyomot hagy a papíron az íróeszköz)? Amennyiben igen, akkor elmondható, hogy az akaratos ember úgynevezetten erősen ír.
Több ezer kézírást tanulmányozott, lebontotta a kézírást a legapróbb elemeire, szerkezeti rendbe sorolta az íráselemeket, megteremtette a vizsgálat hátterét, megfogalmazta az elemzések módszertani hátterét. A tudományosság igényével az objektivitásra törekvés útját jelölte ki.
A tudomány megszületését a Francia Grafológiai Társaság megalapítása jelenti (1875.). S ezzel egy időben megjelenik a kutatásait összefoglaló első önálló könyve, mely „A grafológiai rendszere” címet viseli, s mellyel írója a grafológia atyjává válik. (s azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy voltak korábbi elnevezések is, mint például ideográfia, grammimancia stb.)
Néhány gyöngyszem Michon abbé munkássága közül:
1. Elsőként hívta fel a figyelmet a műszeres vizsgálat fontosságára. ”A nagyítóüveg az a grafológiában, ami a bonckés az anatómiában, mert feltárja az írás legfinomabb elemeit”. 
2. Megteremtette az írásfiziológia alapját, amikor kimondta: az agy vezérli az írást. 
3. Művei: A grafológia gyakorlati módszerei (1878.), Törvényszéki grafológia (1880.), Írás és jellem (1888.).
Ezt a blogbejegyzést a brit fizikus, Paul Davies soraival zárom: „A tudomány hatalmas segítséget ad a bonyolult világmindenség megértéséhez. A tudomány története bebizonyította, hogy eredményeinek se szeri, se száma, és alig telik el hét újabb előrelépés nélkül. A tudományos módszer vonzereje azonban nem csupán óriási erejének és hatóképességének köszönhető, hanem kérlelhetetlen tisztességének is. (…) „

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó, grafológus szaktanácsadó

Fontos információ:

A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

 
A blogbejegyzéshez felhasznált szakirodalom:
1. Dr. Agárdi Tamás – Dr. Szidnai László: A Grafológia kézikönyve (Grafológiai intézet, Budapest, 1998. – 203-210.oldal)  
2. F. Visnyei Irma – Gulyás Jenő István – Katona Ágnes – V. Vékony Györgyi: A grafológiai alaptankönyve (Grafodidakt Grafológusképző és Személyiségfejlesztő Központ, Budapest, 2000. – 23-25.oldal)
A fotó forrása: britichgrafology.org.
2015-12-20 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.