Nap mint nap hallok és látok olyan történéseket, melyek konfliktusokkal, haraggal, vádaskodásokkal és negatív minősítésekkel telítettek. Látom, amikor egy felnőtt kiabál egy gyermekkel, amikor egy barátságnak hitt kapcsolatban az egyik fél folyamatosan kioktatja a másikat, amikor egy házasságban társas magány van, amikor a főnök hangulata és érdeke akár percenként is változik – és még sorolhatnám a végtelenségig a példákat. Szomorúan konstatálom mindezt és közben nagyon drukkolok, hogy valaki ismerje már fel, hogy egyfelől ez az út nem vezet sehova, másfelől pedig fejlesztésért kiált a helyzet. Hogy mit kéne fejleszteni? Hát, érzelmi intelligenciát! Ugyanis az összes szituációnak ez az alapja, pontosabban szólva ennek hiánya okozza a vitákat, a konfrontálódást.

Az intelligencia fogalmát ezer éve ismerjük, ám fogalmát sokszor hibásan értelmezzük. Hiszen intelligensnek a tanult embert tartjuk, illetve csak egyfajta viselkedésmódot titulálunk annak, miközben például Bartha Lajos nevével fémjelzett Pszichológiai értelmező szótárban az „új helyzetekhez, új körülményekhez való alkalmazkodási képesség” jelentést találjuk. Azon túl, hogy az intelligencia problémamegoldást jelent, nem csupán szakmai felkészültségre utal, hanem arra, hogy megértjük a dolgok értelmét.

A kezdeti hét alaptípust a szakemberek leszűkítették három, a napi gyakorlatban is használhatóra. Így találkozhatunk IQ-val (a tudás tevékenység közbeni alkalmazása), AQ-val (műveltségi – főként szakmai felkészültséget jelent), illetve EQ-val (érzelmi – önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunk, tevékenységünk motivációja).

Az érzelmi intelligencia fontossága és felhasználása ma már abszolút elfogadott, sőt, egyre több helyen alkalmazzák is. Hiszen az érzések felismerése, azok jelentésének megértése, majd kezelése önmagunk és társas kapcsolataink minőségét emeli magasabb szintre. Mindez nyilván az életünk bármely területén hasznos, hiszen többek között félreértéseket tisztázna emberek között, növelné az egyén felelősségvállalását és javítaná döntésképességét, erősítené az empátiát és az együttműködést, sőt, magára valamit adó vállalat, intézmény esetén a  céghez való viszony pozitív kialakítását, illetve egyének és csoportok érzelmeinek kezelésére, irányítására használható.

Honnan tudjuk, hogy fejletlen az érzelmi intelligenciánk? Melyek azok a főbb jelek, melyek erre mutatnak? Nézzük meg őket!

1. Negatív érzések – ide tartozik például a rosszindulat, gyűlölködés, ítélkezés, saját álláspont és vélemény állandó védelme, mások gondolatainak és tetteinek állandó kritizálása, folyamatos konfrontálódás. Miközben persze azt érzi az alacsony érzelmi intelligenciájú ember, hogy ő mindenkinél mindent jobban tud, és még a világ sem működne, ha ő nem lenne. Előszeretettel irányítja a dolgokat (főleg úgy, hogy övé legyen az utolsó szó, és ő jöjjön ki belőle a legjobban!), és szól bele mások életébe – miközben a sajátja érzelmileg üres.

2. Játszmák és szerepjátékok; azaz a sok éve bevált, a társadalom és az adott közeg által elvárt viselkedésformát produkálja valaki – így válik kiszámíthatóvá, illetve a kapcsolatrendszerében mindig minden ugyanúgy történik. Példaként egy házastársi veszekedést tudok felhozni, ahol mindkét fél tudja, hogy mire „ugrik” a másik, illetve mindig ugyanoda lyukadnak ki, ugyanaz lesz a végeredmény egy-egy beszélgetés (sőt, veszekedés) után. Nem ismeretlen a játszmázó embernek a folyamatos ellenőrzés és felelősségre vonás, sőt, az érzelmi bántalmazás sem, pontosan tudja, hogy mikor, kinek és mit kell ahhoz mondania, hogy az fájjon a másiknak.

3. Rugalmatlanság; bármi, ami változás, sőt változtatást igényel, az elutasításra kerül, az illető ragaszkodik a dolgokhoz, szokásaihoz, és nem próbál ki új dolgokat. Így történhet meg az, hogy valaki szidja a munkahelyét, mégsem vált, vagy éppen bent marad egy olyan kapcsolatban, melynek az ideje már rég lejárt.

4. Az érzelmek hiánya – mely nem csak azt jelenti, hogy nem tudja valaki a saját érzéseit felismerni, hanem meg sem tudja fogalmazni, el sem tudja mondani (úgy, hogy adott történet ne a másik félről szóljon!), érzelmi szókincse korlátozott. Ennek tipikus jele, amikor valaki másokat, illetve a körülményeket hibáztatja a dolgok alakulásáért, könnyen megsértődik, sokszor rosszkedvű, fél egyedül lenni stb. Egyszerűen nem tanulta meg hogyan kell átélni, majd megélni az érzéseit, hanem elfojtotta azokat, illetve nem vállalta.

5. A megbocsátás, elfogadás hiánya, mely haragot szül, embereket távolít el egymástól, bűntudatot generál, miközben nem történik más, csak az illető fél nem tudja azt elengedni, hogy vele AZ megtörtént, illetve a másik ember másként gondolt adott helyzetben dolgokat. Egyébként sokszor úgy érzi az EQ hiányos ember, hogy őt senki nem érti, és rajta kívül mindenki hülye.

Mint minden képesség, az érzelmi intelligencia is fejleszthető. A fejlett érzelmi intelligenciájú ember nyitottabb és elfogadóbb, észleli és megérti az érzelmeket, önirányító funkciója működik (alkalmazkodik a körülményekhez, a változás sem billenti ki egyensúlyából), kommunikatívabb, vállalja önmaga érzéseit és gondolatait, sőt, tud róluk beszélni, minőségében magasabb szintű társas viszonyokat ápol (kevesebb a konfliktusa stb.), kiegyensúlyozottabb és sikeresebb, és sosem árt másoknak. Alapvetően a megértésre törekszik, és igyekszik a legjobbat kihozni magából, motiválja és inspirálja társait is, környezetét is.

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.

2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles, másolásuk és reprodukálásuk tilos.

Felhasznált irodalom:

1. Bartha Lajos: Pszichológiai értelmező szótár ( Akadémiai Kiadó, 1981.)

2. Goleman, Daniel: Érzelmi intelligencia (Háttér Kiadó, Kft., 2008.)

3. Goleman, Daniel: Társas intelligencia (Libri Könyvkiadó Kft., 2016.)