Dolgozótípusok - Somogyi Erika

Dolgozótípusok


Gyermekkoromban nem szerettem azokat a helyzeteket, amikor azt mondták a felnőttek, hogy valami nem tartozik rám. Úgy éreztem, hogy valamiről lemaradok, és függetlenül attól, hogy kicsi vagyok még, azért én is hallhatom, amit  a nagyok beszélnek. Legszívesebben aprócska légy lettem volna, aki bárhova el tud repülni, és méretéből adódóan bárhova bejutni; szem-és fültanúja lenni az eseményeknek. Természetesen ezirányú álmom sosem teljesült, sőt, ma már semmilyen jelentősége nincs is.
Aztán eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha most magamra ölthetném a kis rovar jelmezét, és bekukkantanék egy-egy munkahelyre. Vajon mit látnék? Hiszen emlékszem azokra az időkre is, amikor közalkalmazottként oly sok évig megtapasztalhattam a dolgozók sokszínűségét, azt, hogy egy-egy csoport milyen szokásokkal, kényszerekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, s bizony az egyéni különbözőségek mekkora vitákat, nézeteltéréseket eredményezhetnek.
„menjarrébb, neszóljbele, nematedolgod, csukdbezablakot, nyisdkiazablakot, kapcsoldbeaklímát, jajfázikahátam, necsámcsogj, miértpukiztálazorromalá, nerázdalábad, mikormészmárenni, megintrádkellvárni, nemcsináldtadmegamitkérek, nemvagyafőnökömneszóljbele, nemérekrá, neteddodamostpakoltamel, nemvagynormális, hülyeségeketbeszélsz, húszéveígymegyszokdmármegteis„.
Vajon egy külsős ember, aki látja mindezt, vajon mit gondol? Vagy a főnök, akit akár részrehajlással is vádolhatnak, vajon ő reálisan látja a helyzetet? Felismeri dolgozói valódi személyiségét? Meg tudja különböztetni az álarcaikat?
Kedves olvasó! Játsszunk színházasdit, és lessünk be a kulisszák mögé! Ismerjük meg a főbb dolgozótípusokat!
 
A drámakirálynő mellett akár Blaha Lujza nagysága is eltörpülhet, hiszen ő mindenhol és mindenki előtt szerepet játszik. Megjátssza azt például, hogy mindenhez ért, sőt, fennhangon hirdeti, hogy ő mennyit dolgozott. Miközben több problémát okoz, mint amennyit megold, és örökké elégedetlen, neki soha semmi nem jó. Aztán jól megkeveri a kártyákat és elégedetten hátradőlve végignézi a munkája gyümölcsét; a zavarodott kollégák viselkedését, aggódását, kiabálását, összeveszését – és vár. A következő jelenetre, arra, hogy mikor léphet újra színre.
 
A talpnyalót az érdekei irányítják; megkeresi azt a pontot és azt a személyt (minden helyzetben, ezért a célszemély sokszor változhat!), akitől magabiztosságot, pozíciót, bármilyen előnyt szerezhet, és ezért mindent meg is tesz. A manipulációt használja eszközéül, sokszor a főnök kegyeit élvezheti (miközben a másik dolgozó látja, hogy mennyire kavarja a légkört, a helyzeteket, de nem tehet semmit, hiszen ez a típus már közel van a tűzhöz). Rendszerint ő áll neki egyből bármilyen feladatnak, és mindenhol ott van, mindenről előbb tud bárkinél, miközben igyekszik mástól ellesni a megoldásokat, kihasználva a lehetőségeket, magáénak tudva más ötleteit, érdemeit.
Az ujjal mutogató aktívan ismételgeti Bacsó Péter és Fényes Szabolcs közös szerzeményének első sorát, azaz: „például, te, te, te…”. Ez azt jelenti, hogy mindig más a hibás, más tehető felelőssé bármilyen történésért. Más a hibás, ha ő elkésik, ha nem tud valamit, ha hibázik stb., miközben meggyőződése szerint ő mindent tökéletesen ellát, gondol és érez. Súg a főnöknek, a dolgozókat egymás ellen uszítja, és úgy áll a munka mellé, hogy más is hozzáférjen.
 
A múltban élő állandóan azt hajtogatja csak, hogy milyen régóta dolgozik ennél a cégnél, és bizony milyen jó volt régen. Neki már újat senki nem tud mondani, sőt, ez a rendszer úgy jó, ahogy van, hiszen „30 éve működik, minek változtatni” és mert „így szoktuk”. Az újításokat nehezen vagy egyáltalán nem fogadja, a fiatalokat a „bezzeg az én időmben” és „amikor én ennyi idős voltam” szöveggel traktálja, miközben csupán igazolást vár arról, hogy ő milyen jó munkaerő, és pontosan ezzel a viselkedésmóddal tereli el a figyelmet hiányosságairól, arról, hogy tudja: felette is eljárt az idő.
 
Az egészségtudatos sokat ad önmagára, a külsőségekre; sokat sportol, joghurtokat és müzliket fogyaszt (én közben igyekszem visszatenni a fedelet a marhapörköltet tartalmazó lábasomra), és minden helyzetet megragad arra, hogy bizonygassa az egészséges életmód fontosságát és feltételeit, valamint borsot tör annak az orra alá, aki bizony nem veti meg a jó falatokat, a pörgősebb életet. Szóvá teszi, ha kiflit eszik valaki spenót helyett, még ültében is „sztepp-aerobikol”, és előszeretettel hord olyan ruhákat, melyek kiemelik alakját. Számára csak az az ember jó, aki ugyanazokat az elveket vallja, és legalább ugyanolyan vékony, mint ő.
 
Az igavonó az egyetlen, aki dolgozik. Megérti az utasításokat, hiteles emberként látja el munkáját, képzi magát, és azzal foglalkozik, ami az ő dolga. Nem vesz részt pletykálkodásokban, az információkat megőrzi, az egyenes tartásából sohasem veszít. Legtöbbször egyébként ő az, aki akár túlórát is vállal (miközben más a ridiküljét himbálva már rég elhagyta a munkahelyét), becsületből és tisztességből elvégzi mindazt, amit mások hibásan vagy rosszul/nem végeztek (mindezt később sohasem hánytorgatja fel senkinek). Sőt, ezt a típust bántják a legtöbben, hiszen dolgozik, sőt még a főnök is többször negatívan minősíti (okozva ezzel bűntudatot benne), mert a többinek nem mer szólni (!).
 
A pénzéhes minden alkalmat megragad arra, hogy ingyen kajához és plusz pénzhez jusson, melyből sosem elég. Számolja az órákat, azt, hogy ki mennyit dolgozott, nehogy már más kicsivel is jobban járjon. Rendszerint ő az, aki lenyúlja a dugicsokit és a ropit, elfelejti bedobni a közös pénzt, és ugyan nem hoz például a névnapján otthon sütött sütit (csak occsó, „lidis” linzerből vesz egy tálcával, amikor az akciós), ám sáskamódra kapcsol, amikor valaki megjelenik egy „szeretettel sütöttem, nektek hoztam” sütivel (ami aztán hipphopp, pillanatok alatt, „fordultam egyet, és már nem is volt”, elfogyott). Szinte sosem látható saját autóval, de szívesen behuppan más ülésre, amikor kollégája invitálja. Viszonzást senki ne várjon tőle.
 
A pletykafészek normál üzemmód helyett kihegyezett (a sivatagi rókát is megszégyenítő nagyságú) fülekkel jár-kel. Mindenről tudni akar, és azt előszeretettel osztja meg másokkal. Előtte nincs titok, mert ha nem kap új információt, akkor is kreál egyet. Amikor akció van, azaz valami történik a munkahelyen, ő azonnal ugrik; felsőteste kissé előredől, nyakát megnyújtja, szemeit nagyobbra nyitja, sőt, olykor a száját is nyitva felejti; szívja a friss híreket, mintha ez lenne a levegővétel egyetlen feltétele. Együttérzést és sajnálatot is képes színlelni – csak azért, hogy övé legyen az új infó, amiért akár a fél karját is odaadná. „Hallottátok?” – kérdezi. Neki soha semmi nem jó, és mindig valakit a szájára vesz, azaz kifigurázza, becsmérli, kritizálja – miközben ő a tökéletes ember, aki annyit dolgozott már, hogy ihaj és csuhaj.
 
A magamutogató várja a megfelelő pillanatot; hogy például eldicsekedjen gyermeke legújabb cselekvéséről, a jó jegyeiről, a választottjáról, vagy éppen elújságolja, hogy hol voltak a hétvégén, milyen egzotikus helyeken jártak a nyáron, és milyen sok pénzt költött el a múlt hétvégén. Biztosítja közönsége számára az újnál is újabb ámulatot; náluk már novemberben karácsonyi díszkivilágításban áll a ház, soha nincs egy porcica a szőnyegen, a család minden tagja csodálatos, és ők soha nem veszekednek. Mellette azt érzi az ember lánya, hogy bizony a saját élete üres, és várja a saját boldog tökéletlenségét igazoló roncsderbi díjat.
 
Mártírkának állandó problémája van a  világgal; ha esik az eső, akkor az a baj, ha süt a nap, akkor az a baj. Soha semmi nem jó, csak neki van problémája, a panaszáradata végét sehol nem lehet megtalálni; állandóan beszél (mindenről, még a legintimebb részekről is) és sopánkodik. Mert nála jobban senki nem dolgozik, neki mindene fáj, és „áh, az semmi” mondataitól hangos az egész iroda. Nem lehet neki mondani olyan problémát, ami az övénél nagyobb lehet.
 
A csicska jószívű és jóindulatú, csendes ember, akit a legalja munkára is rá lehet fogni, ugráltatni, mert szó nélkül elvégzi azt. Elnézi, hogy másoknak gúnytáblája, hogy kihasználják, hiszen bármilyen kérésbe beleegyezik. Nem tud nemet mondani, sőt, folyton a megoldáson töri a fejét. Nem vesz részt céges rendezvényeken, inkább háttérben várja az újabb instrukciót. Élete egyszerű, ám szeretettel teljes.
A sokszínűséget mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a felsorolt alaptípusokon kívül találkozhatunk még okoskodókkal, mucikákkal, mama kedvencével, flörtemberrel, lázadóval, nagyot mondókkal, parázókkal, flegmákkal és elégedetlenkedőkkel, mókamesterrel, a minden vele kapcsolatos infót titkoló, de másokat kifigurázó, aztán a folyton máshoz érő tapogatóval, sárkányölővel stb. – széles a dolgozótípusok palettája.
Kedves olvasó! Tetszett a színház? Elgondolkodott közben azon, hogy Ön vajon melyik típusba tartozik és miért? 
A világ változik, az emberek  (még) nem. Jelenleg a legtöbb munkahelyen az összes típust meg lehet találni. Hogy miért? Mert még kevés szervezet, cég fordít kellő figyelmet, energiát és pénzt arra, hogy mindezeket megszüntesse, az irányvonalakat kijelölje, az erőviszonyokat tisztázza, dolgozóit és vezetőit képezze, a teljesítményértékelést komolyan vegye – miközben minderre nem lenne szükség, ha mindenki önismerettel rendelkező, érett személyiség lenne, és rálátna saját viselkedésére, tisztázná magában a személyes motivációt, valamint a foglalkozásválasztás miértjét. Mert a jó embereknél előbb vagy utóbb betelik a pohár, és elmennek egy jobb munkahely- és körülmények reményében máshova. Oda, ahol becsülik őket, ahol értékelik szaktudásukat, és ahol nem megengedett ez a sokszínű dolgozótípus megléte (közülük is kiemelve a kritikusokat és a hiányos jelleműeket).
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
Fontos információk:
1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.

2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

Felhasznált irodalom:
1. Klein Sándor (2004.): Munkapszichológia (Edge 2000 Kft., Budapest)
2. Klein Sándor (2012.): Vezetés- és szervezetpszichológia (Edge 2000 Kft., Budapest)

2017-08-23 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.