Honnan tudom, hogy alkalmatlan vagyok a munkavégzésre? - Somogyi Erika

Honnan tudom, hogy alkalmatlan vagyok a munkavégzésre?


Kevés olyan embert ismerek, aki ne utálná valamelyik  kollégáját, aki ne panaszkodna a munkahelyen kialakult helyzetért, vagy éppen azért, mert más helyett kell elvégezni a munkát. Pletykálunk, rosszindulatúak vagyunk, irigykedünk, mondjuk ezerrel a hibákat kávézás közben, mert ha az lenne, amit mi jónak látunk, és ha nem lenne olyan a főnök, amilyen, akkor rendben lenne minden, sőt, ha mindenki legalább annyit dolgozna, mint mi, akkor nem lenne semmi gond. „Mert miattad nem tudok dolgozni, és különben is nekem erről tudnom kellett volna, és már megint rám marad az, hogy helyrehozzam azt, amit te nem tettél meg, és szólhattál volna, hogy te holnap elmégy szabadságra. Jaj, nélkülem semmire sem mennétek, és különben is, nekem annyi dolgom van”.  Nincs olyan ember, akinek ezek a mondatok és helyzetek ne lennének ismerősek, hiszen hallotta már valahol, vagy éppen naponta ezt tapasztalja. És nincs olyan munkahely, ahol legalább egy ember ezt ne generálná; vagy azért, mert sok éve ott dolgozik már, vagy éppen a megmelegedett már az új helyen, és jogot formál a véleménynyilvánításra – nyíltan vagy sumák módon.

Hogy mi a baj ezekkel a szavakkal, mondatokkal? Hogy nem tudjuk, igazak-e, hiszen egyetlen embertől indul, az ő meglátásától zeng az iroda. Mert arra mindig ügyel, hogy legyen nézőközönsége, vagy annak hiányában valaki biztosan tudjon róla, és úgy állítja be a dolgokat, hogy ő abból mindig jól jöjjön ki. Mert a másik ember hibás, nem ő. Mi a fő gond ezzel? Hogy az egész életét így éli le.

Írtam már több blogbejegyzést az alkalmatlanságról, a megbízhatóságról, a passzív agresszióról, és az alkalmassági vizsgálatok, valamint a csapatmunka felépítésének jelentőségéről, mindarról, ami ehhez a bejegyzéshez szorosan kapcsolódik. Most azonban arra az emberre szeretnék fókuszálni, aki érezte már, esetleg tudja, hogy bizony nem jó szakmát választott, nem a megfelelő pozícióban van, mégis a napjait változtatás nélkül, mások cseszegetésével éli. Következzen mindaz, amit röviden tudni lehet az alkalmatlanságról!

Az alkalmatlanság két fontos tényezőn alapszik. Az egyik a szakmai hozzáértést jelenti, ami nem csak az iskola elvégzését, hanem hozzáértést és a megszerzett tudás gyakorlatba való átültetését is kifejezi. A másik az emberi tényezőre fókuszál, arra, hogy szociálisan kompetens-e; elsajátította-e foglalkozási szerephez szükséges viselkedésformát, a munkához és önmagához milyen a viszonya, képes-e alkalmazkodni, együttműködni, képességeinek megfelelő-e a munkaköre. A két tényezőnek együtt kell állni, ami a legtöbb esetben egy sikeres pályaválasztáson alapszik, és a megfelelő munkavégzést fogja előre vetíteni.

A legfontosabb kérdés mindig az, hogy észreveszi-e, hogy nincs jó helyen? Azért van-e ott, ahol, mert pozíció, vagy nincs jobb hely, vagy a nyugdíjig kihúzza valahogy, kell a pénz, ezért valahol lenni kell, vagy olyan előnyöket élvez, amelyeket ki akar használni. Felismeri-e, hogy önmagának és másoknak is árt ezzel?

  • mert soha semmi nem jó, vagy éppen túl tökéletes minden, és neki senkivel nincs problémája
  • kommunikációjából hiányzik az én szócska. Mert mindig más a hibás, és különféle magyarázatokkal, hibáztatásokkal, és persze önbecsapásokkal ezt alá is támasztja
  • hangulati ingadozásait nem lehet követni; a totális jókedvtől az agresszióig széles skálán mozog
  • téves elképzelései vannak magáról, ezért szinte állandóan fontoskodik, mártírkodik, sőt, még a szabályokat is felülírja
  • a figyelme mindenre és mindenkire kiterjed, a számára legelőnyösebb ponton be is lép a történetbe
  • gondosan ügyel a róla kialakított képre
  • meggyőződése, hogy az a munka, amit ő csinál, csak az a jó, és mindig tudja a tuti receptet, a megoldást

Mi tegyen emberünk, ha rájött már, hogy az adott munkakörre alkalmatlan? Mit tegyen akkor, ha elege van a feszültségből, az állandó képmutatásból? Mert van választása.

  1. Döntse el, hogy ez így nem mehet tovább, és merje vállalni az átképzéssel, tanulással, vagy más munkakörbe helyezéssel járó nyugalmat, biztonságot. Mert nem először történik az meg, hogy valaki elhagyja a pályát, és új vállalkozásba kezd, vagy másik munkahelyen profitálnak az ő képességeiből. Vigyázat! Ez nem összekeverendő azzal, hogy ha itt nem vagyok jó, akkor megyek máshova, mert változás és önismereti munka nélkül ugyanazt fogja továbbvinni – ugyanazt a terhet, jellemet, embert. Önmagát.
  2. A munkavégzésre való alkalmasság feltételeit meg kell teremteni készség- és képességfejlesztéssel. Tanuljon meg kommunikálni, együttműködni, érzéseit kontrollálni! Tanulja meg azt is, hogyan kell bocsánatot kérni, figyelni a másik emberre!
  3. Változtasson a hozzáállásán! Mert amiről beszél, a konfliktusok és a hibák rossz gondolkodásmódon alapulnak, és a középpont mindig ugyanaz marad. Akárhova megy, és akármit csinál, egy közös van mindenben: saját maga.
  4. Kérjen segítséget! Hiszen egyedül nem fog menni a változás. Vegyen például részt karrier-tanácsadáson, keresse meg, hogy milyen szakma illik hozzá, és egyéni fejlesztéssel dolgozzon a reális képe kialakításán! Menjen önismereti csoportja, legyen rálátása önmagára, érzéseire, tetteire! Hogy ne bántson másokat, és a saját életét is boldogabban élje meg.

Tőlem mindig azt kérdezik például a pszichoterrort megélők, a munkahelyi konfliktusokban alulmaradók, az egyébként jól teljesítők, az alkalmas emberek, hogy vajon tudja-e az illető, hogy amit tesz, az káros. És én mindig azt felelem, hogy igen. Ha máshol nem, otthon, amikor belenéz a tükörbe, amikor egyedül marad a csendben, amikor látja, hogy milyen élete van másnak, és milyen az őszinte mosoly. Mert tudom, hogy mindenki, aki ma a munka világában jelen van, dolgozik, pontosan tudja, hogy mennyit ér. Az már más kérdés, hogy a legtöbb esetben elmarad az önvizsgálat és az egyén felelősségvállalása, hiszen ha tudja, mit okoz másokban, ha ismeri viselkedése következményeit, akkor ezt sosem tenné. Addig marad ugyanaz, aki volt. Alkalmatlan és bántó személy.

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információ:

  1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
  2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.
2020-02-09 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.