Szerintem egy-két kivételtől eltekintve nincs olyan munkahely, ahol ne lenne libling, azaz olyan személy, aki kiváltságos helyzetben van, hiszen a főnök támogatását élvezi. És nincs olyan ember azon a munkahelyen, aki ne utálná őt. Sőt, tovább megyek, nincs olyan főnök, aki ne gyűjtene maga mellé támogatót, aki ne maga lenne előidézője a libling megjelenésének (tisztelet a kivételnek). Fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, hiszen sokszor a nagy manipulátorokat megszégyenítő módon dolgozik a kedvenc, miközben azok az emberek, akik igazán húznak egy munkahelyen háttérbe szorulnak, ellehetetlenítve ezzel a munkavégzésüket, megítélésüket, szerepüket, sőt, olykor a pszichoterror mocskos hálójába kerülnek. Miatta. Igen, csak azért, mert van valaki a cégnél, aki megteheti, hogy úgy mozgatja a helyzeteket és embereket, ahogy a kedve diktálja. Mert ő a libling.
Valahol olvastam korábban, hogy az a legjobb taktika egy negatív helyzetben, ha megismerjük a másik felet. Akkor következzen ő, vegyük górcső alá a liblinget!
A libling egy hízelkedő munkaerő, aki észrevétlenül befolyásolja a vezetőt, a meggyengült cégszerkezet fejét. Alapból mindenkinek egy nő jut eszébe a szóról, de ne felejtsük el, hogy ugyanerre egy férfi is képes. Ahogy a pók szövi a hálóját, mucikánk gyönyörű aknamunkába kezd. Tudja, hogy hol a lényeg, honnan indul ki minden, ezért kezdi a vezérnél; a közelébe férkőzik, elhiteti vele, hogy érti őt, sőt, nincs a világon senki, csak ő egyedül, akiben lehet bízni. Hogyan éri ezt el? A régi bevált taktikával: mert mindenkinek van gyenge pontja, és azt ő megtalálja. Például, ha van egy alacsony önértékelésű, de annál nagyobb bizonyítási vággyal rendelkező, pozícióban levő főnök (ő a tulaj, vagy befolyásos személy a cégben, annak rendszerében), akkor nyilván neki kell a szép szó, a kedvesség, a figyelem, az, hogy valaki ajnározza őt. És a libling pontosan ezt adja meg neki. Így a kissé egoista, nagyravágyó főnök észrevétlenül válik játékszerévé a hamis játékosnak.
Egy idő után már mindent tud a kedvenc, a belső híreket ismeri, sőt, bizalmas ember lesz. Mert megért, mert ő nem szól vissza, mert vele nincs gond, nem hangoztat negatív véleményt, az elégedetlenséget messze elkerüli, és persze mindig rugalmasan közelít a dolgokhoz. Látszólag nincs benne erő, kifelé legalábbis nem ezt mutatja, hanem belesimul a környezetébe, a helyzetekbe. Elfogadó, (másoktól lenyúlt! – és időzített) ötleteit pontosan akkora igazítja, amikorra kell.
Ám a pók tovább szövi a hálóját, céltábláját a dolgozókra, közvetlen munkatársakra irányítja. Lehetőleg a legerősebbet szemeli ki magának (hiszen ugyanúgy fél tőle, mint ahogy a főnök!), és elindítja hadjáratát. Először csak picurka információkat ferdít, egy idő után már más a hibás, mert „ő nem adta oda, nem szólt, nem tudott róla, sőt, nem is lehet vele együtt dolgozni, mert mindig csesztet”. Teszi mindezt angyalian bárgyú tekintettel, pillázik, miközben a szemeiben gyűlölet izzik – a szeretet legapróbb szikrája nélkül, amit a főnökön kívül mindenki lát. Mártírnak és áldozatnak tünteti fel magát, akit mindig meg kell védeni. Mert ő jár utána a dolgoknak, ő mindig elérhető, ő mindig mindent jobban tud, ő képes akár estig is bent maradni azért, hogy végezzenek a munkával. Vannak aprócska beszólásai is, kisebb manírok, amelyekkel pontosan célba talál; jókor és jó helyen jelzi (lehetőleg a főnök előtt, vagy bárki szóba jöhet, aki szemtanú, aki bizonyosságul szolgál a későbbiekben, hogy mennyi mindent megtett ő, a kedvenc!): veled csak a baj van. Igen, mert te nem érted, te nem tudsz együtt működni, te nem vagy idevaló. Az teljesen lényegtelen, hogy a munkájában egyébként mindig(!) van hiba, valakinek utána kell dolgoznia, sőt, a valódi érzéseit és gondolatait nem tudjuk meg, mert nem vállal felelősséget soha(!).
Ám egy valamivel mucikánk nem számol. Azzal, hogy ezt az erős ember látja (a többieket már vagy nem zavarja a ténykedése, vagy félelmükben mellé állnak). Látja, ahogy a vezetőt taktikákkal zsarolni kezdik, hogy a döntéseit eltorzítják, hogy nélkülözhetetlenné teszi a libling magát előtte, hogy igazából a céget már nem is ő vezeti, hanem a libling. Aki kedves, aki cuki, aki annyira megérdemli, hogy emeljük már meg a fizetését, vagy juttassuk olyan előnyökhöz, ami alól mást kizárunk.
Az erős ember ezt látja. A pókot is, a hálót is. A benne vergődőt is. Nem lehet hozzá- vagy beleszólni, sőt, hozzányúlni sem, mert a háló ugyan elszakadhat, de a pók dolgozik. Az erős ember tudja, hogy ideig óráig tud előnyt kovácsolni, tehet olyat, amiről a libling nem tud, de a dolgokat befolyásolni, az elhomályosított szemű főnöket terelni kevésbé fogja. Mert addigra már barátok is, egymás cinkosai. Bent vannak a hálóban.
Lehet beszélni, elmondani, jelezni, hogy baj van. Igen, nemcsak, hogy van, de lesz is, mert ezekre a tettekre egy érzelmileg éretlen ember képes csak, aki alázat és tisztelet nélkül játssza a dolgozó embert – még önmaga előtt is. Jaj, nehogy már szólj neki azért, mert valamit rosszul csinál, hiszen akkora patáliát rendez akkor (ő maga, vagy helyette a főnök!), hogy az ég is leszakad. Mert hát, hogy jön ahhoz bárki is, hogy őt minősítse!
Az erős ember tudja, hogy itt a szép szó nem elég. Hogy érdemes csak a feladatára koncentrálni, megírni a dolgokat, nyomokat hagyni arról, ahogy ő dolgozik (legyen bizonyíték a későbbiekre), és akár újratervezni a jövőjét s azokat az elképzeléseit, amik fontosak voltak, amikor idejött a céghez, és amelyek már érvényüket vesztették. Miért? Mert egy ilyen esetben a legmérgezőbb eltávolítására kevés az esély. Ő marad, ám valakinek mennie kell. Mert nem történt jó kiválasztás, nincs teljesítményértékelés, nincs felépítve a csapat, nincs önismeret – azaz maga a cég kultúrája teszi ezt lehetővé. És aki mindezért felel, azaz a fej, a főnök hagyja. Így marad örökké meg a liblingek aranykora. Mert nincs ember, aki odacsapna. A póknak.
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
Fontos információk:
- Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
- A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.