Tipikus hibák állásra jelentkezéskor - Somogyi Erika

Tipikus hibák állásra jelentkezéskor


HR tanácsadóként naponta találkozom emailekkel, önéletrajzokkal, amelyek mutatják az állásra jelentkezők szándékát a munkavégzésre. Sokszor fogom a fejem, máskor döbbenten olvasom az odavetett szavakat, megint másszor az alapvető levelezési szabályok alkalmazását keresem, néha pedig azon gondolkodom, honnan veszi a bátorságot bárki is, hogy egy álláshirdetésre válaszul egy telefonszámot küldjön. Ha így viselkednek már a bemutatkozásnál, akkor hogyan fognak dolgozni?

Tisztában vagyok azzal is, hogy sok munkahelyen nem számít a minőségi belépő, hiszen a munkaerőre szükség van, és bizony nem is nagyon lehet válogatni, és örülnek a munkáltatók annak, ha a jelentkezők közül legalább egy megkezdi a munkát és még marad is adott helyen. Mert nincs más. Pontosan ezért sok helyen a tulajdonos fogadja az önéletrajzokat, ő interjúztat, ő dönt arról, hogy felveszi-e a jelentkezőt az állásra. Mert nincs idő kiépíteni a stabil hátteret, sok esetben nincs is kivel, nem is volt soha ennek kultúrája, múltja, igénye, miközben a minőségi munkaerő valahol elvész a rendszerben. Más rendszerében.

A kialakult munkaerőpiaci helyzetért mindannyian felelősek vagyunk; abban is, hogy a leendő dolgozók elvárásai irreálisak, hogy a juttatás kizárólag a pénzről szól, hogy a beígért dolgok a múlt ködébe vesznek,hogy a tudás és a jellem kevésbé értékes. Azért is, hogy nincs alkalmassági vizsgálat, sem tapasztalt HR szakember, hozzászoktatták a jelentkezőt a minősíthetetlen jelentkezéshez, megengedett a félvállról vett munka. Azért is felelősek vagyunk, hogy a vállalati kultúra engedi a konfliktusok és a pszichoterror jelenlétét, a liblingek és a csoportosulások kialakulását és fenntartását, a pozíciókra nem alkalmas ember tündöklését.

Ám vannak olyanok, akik igyekeznek új utakat keresni, különféle állásokat megpályázni, az internet erejét felhasználva minél jobb fényben feltüntetni magukat. Így történhet az meg, hogy álláskereső portálokon regisztrált tagok, hogy sablon szerint készítik az önéletrajzukat, és motivációs levelüket. Mindent megtesznek azért, hogy tudjanak váltani, de az álláspályázatok nagy részére nem is érkezik válasz, vagy mást vesznek fel. Ilyen esetben nem könnyű újra megpróbálni, leküzdeni a kudarc utáni negatív érzést, mert úgyis mindegy. Nekik szeretnék most segíteni ezzel az írásommal, és megmutatni, hogy milyen tipikus hibákkal találkozom. Íme:

  • A levelezés szabályai nem teljesülnek. Elmarad vagy hibás a megszólítás, a tartalom nem pontos (hol találta a hirdetést, mit fog csatolni mellékletben stb.), helyesírási hibák vannak, és bizony elmarad az elköszönés is. Az egész email rövid, és azt a benyomást kelti, mintha túl lazán kezelné a jelentkező a felvételt. “Mert azt mondták, hogy küldjem el az önéletrajzom” – mondja, ami egyébként igaz, de nem ad felmentést a levelezés alól.
  • Nincs neve az önéletrajznak. Ha választanom kellene, akkor azt mondom, hogy ez a legtipikusabb hiba. Miért fontos, hogy ez legyen? Mert az álláspályázatra nem egyetlen ember adja be jelentkezését, hanem 10-100, és a HR szakember, vagy sok helyen a személyügyisnek, gyakornoknak óriási plusz feladat rendet tenni a beérkező levelek között, vagy éppen szelektálni, aztán továbbítani. Nekem személy szerint az ugrik be erről a hibáról, hogy a jelentkező nem vállalja magát.
  • Rosszul szerkesztett, koppintott az önéletrajz, miközben pontosan az lenne a funkciója, hogy megmutassa tulajdonosa személyiségét, rálátást adjon szakmai tudására, tapasztalataira. Egyfajta rövid összegzés tanulmányokról, készségekről, arról, hogy lássa a pályázatodat elbíráló, hogy ki is lehetsz te valójában, érdemes-e veled leülni, beszélgetni. Az internetes oldalakon rengeteg az ingyen minta önéletrajzra és motivációs levélre egyaránt – felismerhető messziről. Tucat.
  • A fotó, amely az önéletrajzon szerepel, szelfi. Csodálatos a kép háttere, szépen virágoznak a fák, látni, hogy valakit levágtak a fotóról, és sok esetben megtalálható a kép a közösségi oldalon is, mint profilkép. Szinte ott vagyok a jelentkezővel azon a helyszínen, jókat dumálunk, csak éppen nem történik érdemi munka.
  • A munkakör betöltéséhez nélkülözhetetlen feltételek nincsenek meg, vagy hiányzik valamelyik. Gondolok itt arra például, hogy elvárás a nyelvismeret, és nincs a dolgozónak, vagy végzettség kéne hozzá, amivel nem rendelkezik, de hasonló munkakörben szerzett tapasztalata se. Ennek ellenére a munkára jelentkezik, és bízik a számára kedvező elbírálásban. (Vigyázat, az utolsó tagmondat is koppintott ám, könnyen felismerhető!)
  • Nem névazonos a megadott emailcím, hanem úgy érzem magam a válaszadáskor, mintha mucika és macika barangolna az erdőben, és rálelne a titkos bejáratra, ahol egy jóságos öregasszony várná őket. Komolytalan a jelentkezés, ha email címed nem téged jelöl.
  • Túl sok az információ, és legalább 3 oldalon keresztül taglalja emberünk, hogy ő milyen hasznos és hatékony munkaerő, mennyi helyen dolgozott már. Nem kell ennyit írni, hanem inkább célirányosan és röviden végigvezetni az önéletrajzot olvasót a felépített dokumentumban. Lássam, hogy mi és miért történt.
  • Telefonos interjúnál nem mutatkozik be a jelentkező, hanem elrebeg egy “tessék” vagy “halló” szócskát. Nem képviseli önmagát, a félelemei irányítják, így még a saját nevét is elfelejti megmondani. Ugyanez van egyébként emailezésnél is, többszöri felszólítás ellenére sem tudja elmondani, hogy például mit szeretne, és amit kérek, azt figyelmen kívül hagyja. Érdemes előtte egy kis lélekedzést tartani, gyakorolni otthon a szóhasználatokat, megtanulni levelet írni, nyugodt hátteret biztosítani, és persze a telefonálás, levelezés szabályait alkalmazni.
  • Mástól függni, azaz mindent egy lapra felrakni az állásra jelentkezéskor. Miért? Mert nemleges, vagy egyáltalán semmilyen válasz esetén kétségbeeshet a jelentkező, és feladhatja mindazt, amiért döntött arról, hogy ő bizony most munkahelyet vált.

 

Egy jól megszerkesztett anyag, belépő nem jelenti azt feltétlen, hogy a jelentkezőt fel is veszik a megpályázott állásra, sőt, konkrét szabály és kőbe vésett írás sincs arról, hogy milyennek kellene pontosan lennie. Sőt, még HR szakemberek között is megoszlik a vélemény, és eltérő a pályázatok kezelési, reagálási módja. Egy valami azonban örök marad: a pályázó neve, és mindaz, amit ő tud, tapasztalt, érez. Az ember. Ezt kell megmutatni a jelentkezéskor! Ha nem megy, akkor meg tessék nekem szólni, és segítek!

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

  1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
  2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.
2020-03-26 | Blog

Nem akar lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozzon fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.