Útvesztők a tréningek világában - Somogyi Erika

Útvesztők a tréningek világában


Valamelyik nap lelkesen meséltem arról egy társaságban, hogy mivel foglalkozom, kikkel dolgozom együtt. Azonban nem okoztam osztatlan örömöt, a legtöbben csak legyintettek arra a mondatomra, hogy tréningeket tartok. Bevallom, rosszul estek ezek a reakciók, hiszen nyilván magamról tudom, hogyan dolgozom, ám korábbi tapasztalatok másokkal, egyéb képzések kialakíthattak az emberekben egyfajta elutasítást a tréning szóra.  A helyzeten cseppet sem fog javítani az, hogy ma már, amikor boldog, boldogtalan tréningeket, elvonulásokat, kurzusokat hirdet, tart, és megfelelő szaktudás és jártasság nélkül teszi mindezt (tisztelet a kivételnek!), mégis duskálhatunk és válogathatunk kedvünk szerint a képzésekben (melyek mögött sok esetben csupán egy jó marketing áll).  Ezért ebben a blogbejegyzésben arra fogom keresni a választ, hogy miért van az emberek részéről ez a fajta hozzáállás, és igyekszem világos képet adni a tréningekről. Természetesen kihagyhatatlan lesz az is, hogy a magam tréningjeiről, módszereiről írjak, és megmutassam azt, hogy én miként dolgozom. Ez semmilyen más képzéssel és trénerrel nem hozható összefüggésbe, és nem használható fel saját renoméja növelésére. Nem tisztem sem elítélni, sem minősíteni senkit, akinek a szolgáltatásai között a képzések megtartása szerepel, de tegyük végre tisztába a dolgokat!

A rendszerváltástól számítjuk a tréning, mint fogalom és módszer megjelenését, hiszen a munkaerőpiaci feltételek és a társadalmi változások magukkal hozták nem csak igényét, hanem megvalósulásának szükségességét is. Gondoljunk csak a pedagógusoknál bevezetett kreditrendszerre, a multik megjelenésére, és azoknak a szolgáltató cégeknek a felbukkanására is, akik ezeknek a képzéseknek a lebonyolítására szakosodtak. Én az ezredfordulón kezdtem el dolgozni a továbbképzésekkel foglalkozó Innovatív Műhelynek, ahol azon túl persze, hogy kiváló főnökkel és munkatársakkal dolgoztam együtt, kifejezetten nagy hangsúlyt fektettünk az anyagok minőségére, azok folyamatos fejlesztésére, a gyakorlatorientáltságra, a korrekt és hatékony munkavégzésre. A módszertani képzések mellett megjelentek a személyiségfejlesztésre irányulók is, melyek megírásából és megtartásából jócskán kivettem a részem.

A tréning kifejezést elsősorban cégek, szervezetek vezetői és dolgozói “edzésére és tanítására” használták, és használják mind a mai napig, hiszen teljesen mást jelent, mint a tanfolyam, kurzus stb. (ennek különbözősége a szakember számára nyilvánvaló, és nem keveri össze az elnevezéseket!). A tréning jelentősége abban áll, hogy készséget, képességet fejleszt, bizonyos kompetenciák és jártasságok megszerzését jelenti, célorientált és intenzív jellegű. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a multiknál nem is használnak más kifejezést, mint oktatási tréning, mely egy számomra kedves, pápai cégtulajdonos szerint inkább megmérettetés, és sok esetben a dolgozó sorsát, annak alakulását erősen befolyásolja.)

A tréning megtartására szakember alkalmas (meghatározott területről, kellő szakmai tudással és legalább 3-5 éves szakmai tapasztalattal, stabil személyiségjegyekkel), aki a kitűzött cél eléréséhez képzőként(!) van jelen, dolgozik, visszacsatol, kontrollál (a köztudatban a tréner kifejezés terjedt el). A tréningnek tematikája van, kerete (idő és létszám stb.) menete, módszere, elemző és értékelő szempontrendszere, mely a képzés kimenetelét, annak célját részletesen taglalja. Fontos egy segédanyag (munkafüzet, munkalapok) használata is, hiszen ma már kevésbé illő például csomagolópapíron dolgozni, illetve arra apellálni, hogy konkrét munka helyett “agyon beszéltetem” a résztvevőket, akik aztán elégedetten távoznak, mert valaki végre rájuk volt kíváncsi.

Segítséget kértem azoktól az emberektől, akik a közösségi oldalon csoporttagjaim, és akiknek a véleménye számít, hiszen többen közülük nem egy képzésemen, előadásomon részt vett, ismernek szakemberként is. Arra voltam kíváncsi, hogy szerintük miért állnak ellen az emberek a tréningeknek s miért csökkent le ennyire az értéke.

  1. Félelemből. Mert nem ismerek ott senkit (vagy éppen mindenkit), mert én nem akarok magamról beszélni, mert mit szólnak majd, mert nehezemre esik szembesülni a hiányosságaimmal, mert mi van, ha ezután minden megváltozik – alapvető félelmek egy tréninggel kapcsolatban. Teljesen jogosak, ám egy tapasztalt szakember ezt már a tréning elején látja és szépen feloldja, sőt, ha felkészült, akkor erre alapvetően számít, és olyan gyakorlatot alkalmaz, mely megtöri a csendet.
  2. És ugye itt érkeznek azok a korábbi tapasztalatok, melyek a félelmeket csak felerősítették; mert mondani kellett – sokszor egyenként – akkor is, ha nem akartam, mert gagyi feladatok voltak, mert a képző nem állt a helyzet magaslatán, mert a választott módszerek nem voltak megfelelőek, technikai felszerelés nem volt stb. Eltűnt a bizalom. Miért? Mert nem volt értelme a képzésnek. Mert tucat és ugyanolyan feladatok, módszerek voltak és vannak, sőt, sokan ugyanazokból a könyvekből készülnek fel, és nincs a trénernek saját eszköztára és egyedi gondolatmenetre épített tréningje. Gondoljunk csak arra, hogy vannak a szemet bekötő, később a hurkapálcikás, kockacukros, spagettis sablonos feladatok, gyakorlatok. Én is unnám.
  3. Az idő, azaz ott kellett lenni; kényszerűségből, kötelességből, mert elküldött a cég, sőt utazni kellett hozzá. Ma már sokan helybe, illetve a privát szolgáltatók hotelekbe szervezik a képzéseket, tömbösítve, azaz 2-3-4 napos elfoglaltsággal. Szerintem ez sokkal hatékonyabb – szakmailag is.
  4. A pénz. Mert nincs rá fedezet, mert drága. Mihez képest? Hiszen két utat kell megvizsgálni. Az egyik a szakember ideje, amit arra fordított, hogy a megfelelő iskolákat elvégezze, fizesse a tandíjat, vállaljon másodállást annak előteremtésére, és szorítsa háttérbe a magánéletét, meg szerezzen gyakorlatot – alkalmassá váljon a képző szerepére. A másik pedig a résztvevő helyzete, aki szeretne tanulni, de nem teheti meg. Mindegyik út nehéz, mindkettő áldozatot kíván. Itt azonban el kell dönteni, hogy ki mit szeretne.
  5. Az ismeret hiánya, mely nem biztosítja a résztvevő számára, hogy valójában a képzés mit is takar, mire számíthat. Csak szavak vannak és ígéretek, melyek nagy része nem valósítható meg; vagy azért, mert totális fordulatot, vagy túl széles körben alkalmazhatóságot ígér, vagy azért, mert meghaladja nemcsak a tréning időbeniségét, hanem a képző határait is, annak kompetenciáját, vagy pedig azért is, mert tudományossága nem bizonyított. Ide tartoznak a felkapott (divat)képzések is, a szakembernek nevezett valakik által kitalált hangzatos titulusok is (olyan, ami nem is létezik), a motivációs szövegek stb. – azok, melyek nem a tréning fogalmában meghatározott tudást hozzák el.
  6. Makacsság, merevség. Nekem nincs erre szükségem, na, nehogy ő mondja meg, hogy én mit csináljak – állítják sokan. Itt azonban nem történik meg annak a felismerése, hogy egyrészről rugalmatlanok vagyunk, másrészről pedig igenis képzésre, fejlesztésre van szükségünk, hiszen az iskolában nem tanultunk például az önismeretről, kommunikációról stb., ami életünk alakulását pozitív irányba terelné. Mindez nyilván egy bizonyos érettséget kíván az egyébként sémákban gondolkodó emberről, aki dönt, így vagy úgy.

 

Mit tehetünk, ha kíváncsiak vagyunk azokra a képzésekre, melyek valódi fejlődést hoznak el, és többek, jobbak leszünk általuk? Jól kell kiválasztani a jelenlegi helyzetünkhöz és személyiségünkhöz illő képzést és képző szakembert.

  • legyünk azzal tisztában, hogy mire van szükségünk, mi szorul fejlesztésre, mit akarunk helyrehozni
  • tájékozódjunk a képző szakértelméről, tapasztalatáról, korrektségéről, kompetenciáiról, számlázási szokásairól (!)
  • a képzés legyen egyedi, a résztvevőkhöz legyenek igazítva a célok, a feladatok, a résztvevői létszám (max. 10-12 fővel lehet dolgozni, én hat embert vállalok egyszerre)
  • reális ár legyen kialakítva, mely arányos a a képző szakmai és jellembéli tulajdonságaival, szakmai múltjával és a képzés lebonyolításával (például helyszín stb.)
  • megvalósíthatóak, a hétköznapokban is alkalmazhatóak legyenek a képzésen tanultak
  • legyen dokumentációs anyag, melyben az elmélet és a gyakorlati anyag egyaránt megtalálható, később felidézhető
  • beleegyező nyilatkozat a képzésen készült fotókról, azok felhasználásáról és megjelenésükről (a közösségi oldalon meg pláne!)

 

Én az elmúlt közel 20 év alatt 700 körüli tréninget tartottam. A kezdetektől fogva azt akartam, hogy azok az emberek, akik az én képzésemen vesznek részt, azok olyan tudást kapjanak, melyek azon túl persze, hogy valamelyik készségüket fejleszti, másfajta megvilágításba helyezi életüket, érzésüket és gondolkodásmódjukat, bátran vágjanak bele a mindennapokba, és használják azt. Törekszem a korrektségre, az érthetőségre, arra, hogy amit megfogalmaztunk problémát, amire a tréning is íródott, azt valóban meg is oldjuk. A munkafüzetekkel az a célom, hogy végigvezessem a résztvevőt a fejlődési folyamatában, logikusan és értelmezhetően gyakorlatokkal, és elmélettel (melyek később is elővehetőek, használhatóak).  Dolgozunk végig magunkon, a cél elérésére törekszünk, azaz nincs locsifecsi, és semmi felesleges kör. Hiszek abban, hogy a 3 napos tréningidő elég arra, hogy az aktuális nehézségre megoldást találjunk. Hiszek abban is, hogy a tréning azért is hasznos, mert a csoportnak van egyfajta dinamikája, ami még inkább húzóerő a résztvevők számára (így az is, aki nehezebb lélekkel érkezik, vagy picit lemarad, ő is jöjjön velünk).

Tapasztalatom szerint téved az, aki szerint elég egy-egy technikát megtanulni, motivációkkal megtámogatni, és beszélgetéssel rámutatni a megoldásokra, mert nem történik alapvető személyiségbeli változás!! Hiszen aki fél valamitől, annak lehet, hogy megerősödik az önbizalma a módszerek hatására, de a támogatás nélkül, amikor egyedül marad, visszacsúszik oda, ahonnan elindult.

Mindenkinek szüksége van segítőre, tanítóra, olyan emberre, aki támogatja, aki fejleszti, aki nehéz helyzetéből kivezeti őt. És mindenkinek megvan a maga mestere. Azt kívánom neked, kedves olvasó, hogy találd meg a számodra megfelelő! A hiteles szakembert.

 

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

 

Fontos információk:

  1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
  2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.
2018-09-09 | Blog

Minőségi életre vágysz?

Akkor gyere, és csatlakozz a quality lifE ROad programhoz!

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.