Változni, őszintén élni jó. Akarod? - Somogyi Erika

Változni, őszintén élni jó. Akarod?


A változás-turizmus virágzik. Ma a legtöbb fórumon, szakemberek és annak látszó önjelöltek is arra buzdítják az embereket, hogy változzanak. Mert az jó (egyébként tényleg jó). Ehhez igyekeznek is minden eszközt megadni; buzdítanak, motivációs szövegeket puffogtatnak, az önbizalom erejét használják, vagy igaz módszereket, technikákat adnak át, amivel a változásra készen álló képes a folyamatot végigvinni. Némely mód azonban csak időleges megoldást nyújt, hiszen emberünk belül nem változott semmit. Felépített kívülről valamit, tanult is valamit, tud célokat is kitűzni és megfogalmazni, sőt, a teremtés és vonzás erejében is hisz, ám ahhoz ő maga nem igazodott. Nem azonos önmagával. Látni sokuknál; a kényszermosolyt, a hangzatos helyzeteket, a “jól vagyok, boldog vagyok” érzés vetítését, dolgokhoz és emberekhez való ragaszkodással.

Mégis, mit tegyen emberünk, ha változást akar elérni? Nézzük meg, hogy mire kell felkészülnie s mit tehet nehézségek esetén? Erről szól ez a blogbejegyzés.

  1. A döntés – a legfontosabb lépés, ez adja meg az alfáját és omegáját az egész változásnak. Minden helyen, ahol csak megfordulok, és mindenkinél, akivel találkozom a klientúrámban, ezt hajtjuk végre először. Hogy nem akar ott maradni, ahol most van, erről a pontról bizony valamilyen irányba el szeretne mozdulni. Mert ez így már neki nem jó, elég volt. Ezzel egy időben megalkotjuk a jövőképét is, azt, hogy hova szeretne eljutni, és a lépésekkel pedig valóra is váltjuk azokat. Itt még minden “hepi”, hiszen esélyt lát arra, hogy helyzete megoldódik. Boldogan vág bele a dolgokba, tettre készen útnak indul.
  2. Megállás – a kezdeti lendület megtörik. Mert feszültté válik, és a jól ismert szorongás (ez minden változás velejárója!) keríti hatalmába. És ez nekem most biztosan jó? Akarom én ezt egyáltalán? Készen állok rá? Kérdések tömkelegét teszi fel, elbizonytalanodik. Emberünk érzi, hogy olyan területre tévedt, ami meghaladja azt a képet, amit eddig gondolt magáról; hogy erős, hogy ezt ki fogja bírni, hogy képes rá. Olyan dolgokkal szembesül, ami jócskán túlmutat minden, általa eddig ismert ténnyel. Megijed. Vajon meg tudom én ezt csinálni? És mi lesz akkor, ha..? Bizony, bizony, ez a lélekmunka nem könnyű dolog (ahogy Csernus doktor is mondja), mert szembesít eddigi életünkkel, meg nem tett lépéseinkkel, elszalasztott lehetőségekkel, és azzal, hogy olyan emberre és dolgokra pazaroltunk éveket, amit ugyan mi választottunk, de méltatlan hozzánk, sőt, már nem támogatja elképzeléseinket. A felelősség ma már a miénk. És pontosan ezért ezen a ponton sokan elvéreznek, és a biztos rosszba visszamenekülnek.
  3. Ellenállás – mert a család sem nézi jó szemmel (“Vénségedre megbolondultál? Agymosásos mégy át? Ezeket én is megmondhattam volna neked, miért nem tőlem kérdezted?”), és különben is: nekem tök jó volt ott, mégsem olyan rossz az a munkahely, és mégsem olyan negatív a társ, mint hittem, mert mindenhol vannak problémák. Sőt, mindennek a tetejébe még megjelennek a kritikusok és az akadékoskodók is, akik szintén nem tudnak az új helyzettel mit kezdeni, és mindent megtesznek azért, hogy azt visszaállítsák. “Hm, és meddig fogod tudni tartani a kilóidat? Azt hiszed, ezzel most boldog leszel? Vissza fogsz még bennünket sírni, te hálátlan!” Ahogy Popper Péter írja könyvében: “(..) ne változz, holnap is legyél ugyanolyan, mint tegnap voltál. Mert ha változol, akkor megzavarod az ő rutinjukat veled kapcsolatban, általában veszélyezteted a dolgok stabilitásba vetett bizalmat.” És az irigyek is beállnak a sorba (nehogy már lemaradjanak), és elkezdenek “fújni rád”, a hátad mögött befeketítenek, miközben nem történik semmi azon kívül, mint tükröt kapnak arról, hogy ők mennyi mindenre nem képesek, és a saját életük csupán egy hazugságból összetákolt kalyiba. Itt kell nagyon erősnek lenned, és a nehézségek ellenére, a célt szemed előtt tartva tovább menni. (!)
  4. Fordulópont, ami totális káosznak tűnik. Mert már mindenki haragszik rád, a neked drukkolók a háttérben maradnak (féltenek!), és te magad sem érted ezt az egészet. A múlt már mögötted van, a jövőt még nem építetted fel, és a jelenben, a mindennapokban még nem tudod, hogy mit tegyél; már nem akarod a régit (érzed is, hogy az már nem a tiéd), de tehetetlennek érzed magad az új dolgok eléréséhez. Itt van az, hogy meg kell nézned, hogy most hol állsz, és mire van szükséged a továbbiakban. Milyen módszer elsajátítására van szükséged? Milyen új dolgokat kell megismerned, elsajátítanod ahhoz, hogy a megkezdett munkát önmagaddal be is fejezd? Önismeret, készségek és képességek fejlesztése, kommunikáció stb. – mint új minta ide tökéletesen passzol. Azt már csak halkan súgom meg: a többiek itt már rég feladták. Te nem, ugye?
  5. Elfogadás – mert az életed már nem lesz olyan, mint volt. Már nem félsz egyedül lenni, nem kell megerősítés, sem biztató szó. Az emberek is kicserélődnek melletted, és már te magad sem tudsz úgy viselkedni, gondolkodni, mint előtte. Csak az a fránya múlt ne köszönne vissza, hogy ne legyen harag és bűntudat benned, hogy ne sajnáld az eltékozolt időt – ennek az elfogadása itt a feladat. Ne félj segítséget kérni!
  6. Elköteleződés – magad mellett. Már nem okoz nehézséget a félelmed leküzdése, a nemek kimondása, az elismerést már nem mástól várod, a véleményed és érzéseidet vállalod; a módját és idejét akarod megadni magadnak. Már szereted és tiszteled azt, aki benned lakozik.

 

Valamelyik nap egy fiatal nagyon sírt. Bántják, mert olvas, mert nem csatlakozik hülyeségekhez, és nem szelfigyáros és instatündér, “csak”egy fiatal, aki tanulni akar, és többre vinni, mint mások. Tudtam, hogy mit érez, mert én is átéltem. És tudtam azt is, hogy a saját példám neki most sokat segít. Elmeséltem. Végig figyelt és hallgatott. És aztán megkérdeztem tőle, hogy szerinte azok az emberek, akik támadják, azok ott lesznek-e vele akkor is, amikor sikereket ér el. Némán, könnybe lábadt szemmel intett nemet. Akkor? Számítanak? Nem, mondta, és hangosan felnevetett. Mert a saját életemért, annak a legapróbb rezdüléséért is én felelek; az érzéseimmel, a döntéseimmel, a gondolataimmal, tetteimmel.

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

 

Fontos információk:

  1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
  2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

Felhasznált irodalom:

  1. Dr. Csernus Imre: Egy életed van (Jaffa Kiadó, 2019.)
  2. Popper Péter: Hazugság nélkül (Saxum Kiadó Kft., 2013.)
2019-10-30 | Blog

Minőségi életre vágysz?

Akkor gyere, és csatlakozz a quality lifE ROad programhoz!

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.