Mindenki boldog akar lenni, és mindannyian keresik a titkos összetevőt ahhoz, hogy ezt a célt elérjék. Kurzusokon vesznek részt, igyekeznek nem figyelni arra, amit a másik ember mond, legyűrni a reggelek feszültségét. Keresik azt az embert vagy azt a társaságot, ahol jól érezhetik magukat, ahol segítséget kaphatnak, és ahol valaki végre figyel rájuk is, és támadás helyett megértően viselkedik velük. Minden lehetőséget megragadnak, valami mégis hiányzik.
A munkahelyen továbbra is sok a konfliktus, kevesen értik őket, kirekesztve vannak, a rosszindulatú emberektől vagy a negatív főnöktől tartanak, és visszafogják magukat. Pedig a munka, amit választottak jó, de a mindennapok mégis nehézségekkel terheltek, vagy még mindig nem értek el oda, ahova szerettek volna. Egyszerűen azt élik meg, hogy nincsenek a helyükön.
A magánélet sem az igazi, nem erről álmodtak. Nem találták még meg az igazi társat, vagy akit választottak, az hagyja, hogy a társas magányban tipródjanak.