Pályakorrekció - Somogyi Erika

Pályakorrekció


Jelen blogbejegyzés apropóját az adja, hogy sokan kérdezitek egy-egy elemzés, szakvélemény után: „hogyan tovább”. Hiszen az odáig rendben van, hogy eljött a változtatás ideje, ám annak módja kevésbé tisztázott.
 
Maga a pályakorrekció – hétköznapi használatban pályamódosítás – kiemelkedő fontosságú lehet bármelyikünk életében, hiszen váltás esetén reálisan kell felmérni önmagunkat, a világunkat, a munkaerőpiacot. Ez legtöbb esetben szakember nélkül keveseknek sikerül, hiszen egyrészről a módosítás folyamata során találkozhat kudarcokkal, nem várt eseményekkel, mélypontokkal a bátor vállalkozó, másrészről pedig a megfelelő út kialakítása, a munkaerőpiacon való eligazodás tanácsadást igényel (pályakorrekciós, pályaismereten alapulót, elhelyezkedést segítőt).
 
A pályakorrekcióra két típusú ember vállalkozik. Az egyikük nem kívánja folytatni azt a szakmát, amihez már meg van a végzettsége, a másikuk pedig a munkaerő-piaci helyzet miatt kényszerül váltani (például leépítés). Az elsőt a személyiség belső igénye, az elvágyódása hajtja, a másodikat pedig a kényszer. Maradjunk az elsőnél most!
 
Mikor merül fel a pályakorrekció gondolata? Milyen tüneteket tapasztalhat magán az illető?
Könnyű helyzetben van az, aki felismeri, hogy nem azzal foglalkozik, amivel szeretne – mert nem erről álmodott, gyermekkorában más volt az elképzelése.  Ám van, akinek az érzelemzavarokon (hangulati ingadozások, érzékenység, váratlan dühkitörés stb.) kívül már testi tünetei is vannak: állandóan fáradt, testsúlyproblémákkal küzd, magas a vérnyomása stb. Az alvási idő mennyiségileg és/vagy minőségileg nem megfelelő, a táplálkozásban is zavar keletkezik (például teltségérzet nélkül eszik stb.). Gyakrabban nyúl a különféle szerekhez, mint például alkohol, gyógyszerek, dohány. A munkahelyén csökken a teljesítménye, a koncentrációja, sőt, a magánéleti és párkapcsolati problémák is ezzel együtt erősödnek – csökken a kezdeményezőképessége, én-érzete szorongóvá válik stb. Ezen kívül megjelenhetnek mániák, kényszerek, pánikroham stb. – mindaz, ami jelzi: nincs jó helyen az illető. 
Az is jellemző tünet, hogy sokat panaszkodik, sőt, szinte állandóan; minősíti a munkahelyét, a kollégáit, a rendszert. Észre sem veszi, hogy bármilyen beszélgetés kapcsán szinte csak ezt hallani tőle.
 
Aztán egyszer csak úgy dönt: elég volt, változtat. 
 
Mégis, mit tehet a változásra készen álló azért, hogy élete egy másik irányba induljon el?!
 
Az első lépés az, hogy amennyiben eldöntötte, hogy változtat, akkor ez mellett továbbra is kitartson. Hiszen sokan vannak azok, akik a mélypont után a könnyebb napok hatására meggondolják magukat, és meghátrálnak.  Maradnak ott, ahol nem szeretnek lenni.
 
Második lépésben érdemes kitűzni a célt, azt, hogy hova szeretne eljutni és ahhoz milyen lépésekre van szükség. Ez egy nehéz pont, hiszen többen megállnak azért, mert „nem értek én semmihez”, „életemben csak ezt vagy azt csináltam”, „öreg vagyok már a változáshoz”, „mihez kezdhetnék”.  Ezeknek a gondolatoknak a megjelenése mind az önismeret hiányából fakad; egyrészről nem tudja, hogy mire képes, másrészről pedig nem hiszi el, hogy meg tudja tenni a lépéseket. (az már más kérdés, hogy valóban akarja-e a változást!)
Ezért nagyon fontos tisztázni a készségeket, képességeket, mindazon jellemzőket, személyiségtulajdonságokat, melyek köré karrierelképzelése csoportosul. Ezt a szakirodalom karrierhorgonynak nevezi (Shein, 1978.), mely többek között az érdeklődés, képesség és készségek, szükségletek és értékek keverékeként értelmezhető, s melyekre fel lehet építeni a jövőt. Én ennél pontnál szoktam javasolni a grafológiai vizsgálatot, hiszen a kézírás vizsgálat módszerével mindez feltárható. 
 
A harmadik lépésnél meg kell vizsgálni a lehetőségeket. Például: kell-e átképzés, továbbképzés, szükséges-e valamilyen iskola vagy tanfolyam elvégzése a kívánt munkakör betöltéséhez, a feladat elvégzéséhez. Van-e társszakma, amiben felhasználhatóak az eddig tanultak, a munkatapasztalat stb.?
Ennél a lépésnél én mindenképpen azt szoktam tanácsolni, hogy ezzel párhuzamosan induljon el az egyén fejlesztése; gondolok itt például az önismeretre. Mert szüksége lesz rá.
 
A negyedik lépésnél a munkaerő-piac helyzetét érdemes megvizsgálni. Milyen hiányszakmák vannak? Mi kell egy sikeres álláskereséshez? Hogyan kell elkészíteni az önéletrajzot és a motivációs levelet? stb. Sőt, még az is szóba jöhet, hogy próbálja ki magát az egyén a gyakorlatban – az új területen! 🙂
 
Az ötödik lépésnél pedig át kell gondolni a pályamódosítást (anyagiak, támogatók stb.) és annak következményét.
 
Aztán el kell indulni. 🙂
 
Mert az út hosszú. Hiszen a módosító pályakezdőnek fog számítani – újra. Ennek súlya van, nehézsége van. Ezért javaslok én minden esetben ehhez szakértő segítséget, mert például a szakmák világában való eligazodás pályaismeret nélkül gondot fog okozni, a választott út megingásokkal jár(hat), és bizony a segítő kéz sokszor jól fog jönni. 🙂
 
S hogy mindezt miből tudom? Mert én magam is pályamódosító vagyok, aki 2015 nyarán mondta fel a 22 éves közalkalmazotti munkaviszonyát ahhoz, hogy a saját útját járja. 🙂
 
 
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét, illetve az emberi erőforrás tanácsadó vagy munka-és pályatanácsadó jelenlétét. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

 
 
Felhasznált irodalom: 
Dr. Budavári – Takács Ildikó (2011.): Karriertervezés (Szent István Egyetem, Budapest)
Dr. Szilágyi Klára (2007.): Munka-pályatanácsadás, mint professzió (Kollégium Kft. Budapest)
2016-07-01 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.