A mindennapokban sokan keresnek meg problémáikkal, olyan helyzetekkel és érzésekkel, melyek már az első szónál változtatásért kiáltanak, illetve jelzik, hogy a benne élő személy nehézségek, erőfeszítések árán tartja „fenn” magát. Hogy honnan ismerhető fel ő? A reggelei már úgy indulnak, hogy „csak éljem túl ezt a napot”, feszült, sokszor kedvetlen, s ugyan kifelé azt mutatja, hogy minden rendben, de belül őrlődik. Aztán megmagyarázza például azt is (pillanatnyi örömöknek köszönhetően), hogy neki tulajdonképpen jó, mentséget keres a változtatás ellen, miközben a jelenlegi helyzetben való nyűglődése sok esetben valójában lustaságból és kényelemből fakad. A gondolataiban gyakran játszik azzal, hogy változtat, párkapcsolati területen új esélyt ad magának másik partner mellett, új munkahelyen próbálja ki magát, beszél az érzéseiről vagy éppen tanul egy új technikát a konfliktusai kezeléséhez – legyen szó bármelyikről is, mégis elmarad a lépés, és minden marad úgy, ahogy eddig volt.

Maga a változás alapvetően félelmet kelt, ami azt jelenti, hogy bármilyen döntésünk előtt mindenkiben megjelenik, és aggodalmaskodásban, kérdésekben, barátnőkkel órákon át folytatott beszélgetésekben nyilvánul meg. Hiszen a változás mindig bizonytalan; vajon sikerülni fog-e, kellek-e majd, jó lesz-e stb. És az az ember, aki egyébként sem biztos magában, önbecsülése alacsony, az sokszor el sem hiszi, hogy vele is megtörténhet a jó.

Nézzük meg, hogy mi van akkor, ha a félelmeit mégis legyűri, és elindul a saját útján!

1. Bárkit megkérdezünk arról, hogy milyen lett az élete a változás után, mindegyikőjük arról fog beszámolni, hogy „ahogy döntöttem, lehullt minden nehézség, elmúltak a félelmeim”. Így van, hiszen maga a döntés is (amit ugye sokan problémának hívnak) érzelmileg is terhelt időszakot jelent, és zár le. Valahogy más lesz minden azzal, hogy merek dönteni és a kezembe veszem a saját sorsom irányítását. Már nem mástól várom a „jeleket”, hanem én magam teszek azért, hogy úgy alakuljanak a dolgaim, ahogy azt én szeretném.
2. Közelebb kerülsz magadhoz, hiszen megtudod, felismered, hogy mennyi mindenre képes vagy. Olyan (saját!) határokat lépsz át a változtatással, melyek túl mutatnak azon, amit eddig tettél vagy éppen gondoltál magadról. Nyilván ezzel együtt erősödsz lelkileg is, magabiztosabbá válsz – szakember segítségével pedig még az önbecsülésed is a helyére kerül.
3. Új dolgokat próbálsz ki, és olyan lehetőségeket, ötleteket valósítasz meg, melyekről korábban (az érzelmi blokk miatt kialakult „szűk látás” miatt) nem is gondoltál. Valahogy minden kinyílik, és már el tudod képzelni, hogy meg is tudod tenni.
4. Nem lesz többé olyan, hogy „bár előbb léptem volna” vagy éppen „ez nem fog menni” stb., hanem a legtöbb esetben törekedni fogsz arra, hogy azok a dolgok, tettek vagy éppen érzések meg is valósuljanak.  Mert már tudni fogod, nincs újabb elvesztegetett év, vagy éppen évtized arra, hogy abban a pillanatban lépj. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy erről is beszéltem többek között a MOST című előadásomon – arról, hogy ez miért is olyan kiemelkedően fontos bármelyikőnk életében.
5. A kapcsolatrendszeredet nyilván át fogja rendezni a változásod; mert ahogy te magad változol, azt más is érzékeli. S ha munkahelyen vagy magánéletben olyan emberrel vagy közelibb kapcsolatban, aki ezt nem tolerálja (miközben ő magából hiányzik a felismerés, a változás iránti igény!), az majd igyekszik (a döntésen túl is) visszahúzni, illetve azt az embert szidni, aki ebben a folyamatban a te támogatód. Ki fog derülni például az, hogy kik a barátaid, hiszen nem a nehézségekben mutatkozik meg főként mindez(!), hanem akkor, amikor neked sikereid lesznek. Sőt, a közelebbi, akár családtagot érintő ráeszmélés is be fog következni – és itt majd az lesz az alapvető kérdés, hogy a megváltozott világhoz tud-e majd alkalmazkodni, veled tart-e. A minőség lesz a fontos – a mennyiség helyett.
6. Szabadságot ad – óriásit. Hiszen a változással nyilvánvalóan önismereti munka is társul, és sokkal jobban kontrollálhatóbb, szabályozhatóbb lesz az érzelmed, és kiszámíthatóbb a viselkedésed következménye. Bátrabban, merészebben, a lényeges dolgokra helyezve a hangsúlyt fogsz a hétköznapokban is élni.

Sokan a változtatást külső dolgokban lelik meg; így vesz a friss vezető maga mellé „segédet” (hívhatjuk barátnőnek is, akivel aztán közösen érik el a sikereket), így válik motiválóvá egy közös előadás csoporttal, vagy olyan szavak („higgy magadban”, „menni fog” stb.) nyernek értelmet, melyek önmagukban bizony semmit nem érnek. Hogy miért gondolom mindezt? Mert nem történt belső munka. Nem lettek feloldva sérelmek, elfojtások, nem lettek a régi minták felülírva, nem lettek képességek fejlesztve – az önálló, szabad élet alapjai nincsenek lefektetve.

Az önismerettel rendelkező ember szabadsága pontosan abban rejlik, hogy tisztában van saját erősségével és gyengeségével is, vállalja azokat, és adott helyzetben – azon túl persze, hogy felismeri a választási lehetőségét – mindkettőt használja. Mindez megtanulható; saját viselkedés elemzése, a lehetőségek felismerése, „hogy helyesen ítélje meg saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban. (1990. Keményné Dr. Pálffy Katalin)

Az életvezetés szó olyan tanácsadási forma, mely pontosan a változásra kész ember segítését jelenti; olyan eszközök, módszerek, technikák elsajátítását is, melyet az illető alkalmazhat egész élete során. Amennyiben úgy érzed, itt az idő a változásra, akkor találkozzunk, segítek!

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

Felhasznált irodalom:

Keményné Dr. Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2007.)