A kommunikáció kifejezést általában arra értjük, hogy legalább két ember beszélget egymással. Kommunikálunk akkor is, amikor testünkkel jelezzük például azt, hogy unatkozunk, s kommunikálunk akkor is, amikor valakivel vitázunk, vagy emailt írunk neki, felhívjuk stb. Mindegyik helyzet feltételezi azt, hogy van egy ember, aki mondani szeretne valamit s van egy másik, aki elvileg őt hallgatja. Valóban? Valóban tudunk figyelni, érteni és hallgatni? Amennyiben most Ön, kedves olvasó, végig gondolja kapcsolatrendszerét vagy csak az elmúlt nap történéseit, vajon mennyi esetben érezte magát kellemetlenül, meg nem értettnek, vagy éppen boldognak? Elgondolkodott már azon, hogy ennek vajon mi lehet az oka? Van olyan személy, akivel rendre konfrontálódik? Van olyan ember az ön életében, akivel jó beszélgetni s aki mellett megnyugszik? Vajon Ön jól kommunikál vagy csupán erős Önben a közlésvágy?Tudom, sok a kérdés, ám van válasz. 🙂 Most következzenek röviden azok az alaphibák, melyet oly sokan elkövetnek s melyek megakadályozzák a valódi kommunikációt!
1. A nem megfelelő érzelmi állapot
Amikor valaki felfokozott érzelmi állapotban van, azaz dühös, mérges, haragos, akkor nem szabad beszélni. Miért is? Mert akkor születnek a konfliktusok, a félreértések, a „haragszom” effektusok, sőt, kapcsolatok fejeződnek be egyetlen helyzet pillanatnyi feszültségből. Ahogy azt John Gray is megírta már: „(…)..a legtöbb pár, ha vitatkozni kezd, öt perc múlva már a vita hangnemén és stílusán veszekszik”.
Célszerűnek tartom inkább azt, hogy valaki közölje a másikkal: „most nem tudok rád figyelni„. Menjen, pihenjen, és térjen vissza a beszélgetésre akkor, amikor készen áll rá.
2. A gondolatolvasás
„Pedig én azt hittem, hogy te ezt tudod és nem kell mondanom„. A másik fél nem gondolatolvasó, nem tudja kitalálni mindazt, ami a fejünkben jár – egészen addig, amíg az ő számára is érthetően el nem mondjuk. Konkrétan fejezzük ki, hogy mit gondolunk és mit szeretnénk!
3. Érthetetlenség
„Hát, nem érted?!” Bizony, nem! 🙂 Nem érti, mert vagy nem volt teljes körű az információ vagy neki éppen eltérő tapasztalatai vannak arról a bizonyos dolgokról, történésről, szóról, esetleg nem hallotta, mert nem tudott – vagy akart – figyelni. Helyesen ez úgy hangzik: „Érthető voltam?„
4. Általánosítás
„Mert az emberek…” vagy „Mindenkinek van problémája...”. Nem beszélhetek más nevében és nem általánosíthatok. Hiszen az emberek kifejezés tömeget szimbolizál, nem pedig engem, aki beszél. Helyette javaslom az egyes szám első személy használatát, azaz: „Én”, „nekem” stb.
5. Korábbi sérelmek
„Mert veled sosem…” A korábbi sérelmek felhozatalánál, akkor, amikor vádaskodunk, a másik fél fejéhez vágunk régi történéseket, akkor elfelejtjük azt szabályt, hogy adott beszélgetés adott helyzetre vonatkozik. Például amikor visszautalunk korábbi történésre, akkor az ott és akkor, az adott érzelmi állapotban, adott tudás és tapasztalat birtokában került kimondásra. Most, amikor ezt újra felhozzuk, akkor csupán pörgetjük magunk előtt azokat a szavakat, melyeknek mára semmi értelme, jelentősége nincsen – hiszen a múltban történtek. Az már más kérdés, hogy ezek miért nem kerültek más formában kimondásra és feldolgozásra. Helyette igyekezzünk megérteni magunkat, azt, hogy miért hozzuk ezt fel újra és újra!
6. Nem
„Nem kérsz egy kis…” Alapvető hiba bármilyen mondatnál a „nem” szó. Mert önmagában is tiltást eredményez, illetve – kimondatlanul is – jelzi a másiknak, hogy ne kérje vagy álljon ellent. Helyette használjuk inkább az „igen” szót, azaz: „szívesen innék veled egy kávét.”
7. Elmaradó szavak
A „bocsánat” és a „köszönöm” szavakat sokan elfelejtik mondani, miközben a másik félnél rögtön kiszúrják annak hiányát és figyelmeztetik a pótlásra. Mindkét szó varázsszó. Ezért érdemes mindkettőt gyakran használni. 🙂 Csak annyira, mint a napszaknak megfelelő üdvözlési és elköszönő szavakat.
8. Egymásra nem figyelés
Halljuk, amit a másik mond, mégsem figyelünk rá egészen. Mert máshol jár az agyunk, mert a magunk igazát hajtjuk, mert nem is vagyunk rá kíváncsiak, mert csak utasítunk, mert nem merünk neki nemet mondani stb. Érdemes végig gondolni saját kommunikációnkat, stílusunkat, képességünket a beszédre, alkalmasságunkat a kapcsolatokra – mert nem biztos, hogy a másik félben van minden hiba. Sőt, azt is érdemes átgondolni, hogy vajon csak nála nem figyelünk..?! Mert az is lehet, hogy maga a kapcsolat hordoz magában olyan ellentéteket (főnök-beosztott viszony, megromlott házastársi kapcsolat stb.), melyek alapot szolgáltathatnak ennek a kommunikációs hibának, s mely megoldásra vár.
9. Félelem
A leggyakoribb félelem egy kommunikációs helyzetben az, hogy kiadjuk magunkat s a másik kinevet a hátunk mögött vagy a kapott információt elferdíti. Rengeteg sértődés alakul ki mindez miatt, mert valaki úgy érzi fel- és kihasználták. Valóban, lehet, hogy jogos a félelem, ám nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy bármelyikünk is vállalja saját (!) véleményét. Ez nem azt jelenti, hogy kimondom, amit gondolok (mert ez legtöbb esetben többes számban zajlik, és a másik fél viselkedéséről szól), hanem elmondom, amit én érzek a kialakult helyzetben.
Például: „nem vagy normális” helyett „számomra ez ijesztő„.
+ 1. A tanácsadás
„Tedd azt, hogy…” Sokan a tanácsadást összekeverik az utasítással (észre sem veszik magukat), és legtöbbször mondják csak a véleményüket – anélkül, hogy azt a másik ember kérte (!) volna. S ezután jönnek „soha többet senkinek” kifejezések, valamint a „te meg sem hallgatsz engem…”, „hálátlanok vagytok…” Ezért nagyon fontos, hogy akkor adjunk tanácsot, amikor és amiben kéri az illető. Fogadjuk azt is el, hogy a másik ember eltérő módon gondolkodik, él, viszonyul a világhoz – más, mint én.
Mindkét félnek ez nehéz munka, mert az egyiknek meg kell állnia a szavakat és elfogadnia a helyzetet (egy irányító típusnak ez komoly lecke), míg a másiknak meg kell tanulnia kérni, s azt, hogy nem minden jön csak úgy magától s helyette.
Mindkét félnek ez nehéz munka, mert az egyiknek meg kell állnia a szavakat és elfogadnia a helyzetet (egy irányító típusnak ez komoly lecke), míg a másiknak meg kell tanulnia kérni, s azt, hogy nem minden jön csak úgy magától s helyette.
A tanácsadásról bővebben egy újabb blogbejegyzéseben fogok írni. .)
A blogbejegyzést Horányi Katalin Életfilozófia című könyvében írt mondatával zárom: „a legtöbb kapcsolat – legyen az szerelmi, baráti, szülői, házastársi – azért üresedik ki, válik unalmassá, mert egymással kommunikáló felek nem mernek lelkük mélyéről beszélni.”
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
Fontos információ:
Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét, valamint a blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.
Felhasznált irodalom:
1. Gray, John: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek (Trivium Kiadó, 2001., 141. oldal)
2. Horányi Katalin. Életfilozófia (M-Érték Kiadó, 2006., 95. oldal)
2016-07-13 |
Blog