A karrier szóról legtöbbünknek kapásból az előmenetel ugrik be, egy olyan helyzet, ahol adott pozícióból feljebb lépünk; érvényesülünk. Így aztán sokan, amikor ezt a szót meghallják, akkor rossz szájízzel, negatív értelmezésben használják azt, és csak a kiváltságosoknak járó sikerrel azonosítják – tévesen. Ezért is fordulhat az elő, hogy egy dolgozó, aki sok éve ugyanannál a cégnél van, el sem tudja azt képzelni, hogy ő másik munkahelyen, akár egy másik munkakörben ugyanolyan jól teljesíthet, sőt, szükség van rá. Mondják is sokan, hogy „te el tudod azt képzelni, hogy…”, vagy „én egész életemben ezt csináltam, nem értek máshoz…”. Természetesen ezek a mondatok félreértelmezettek, és legtöbbször az önismeret hiányát jelzik, valamint a munkahelyi konfliktusok, átalakítások során kétségbeesésbe taszítják szólóját. És aztán marad ott emberünk, ahol nem szeret lenni.

Nézzük meg, hogy mi mindent tehetünk karrierünk érdekében!

A karrier szó francia eredetű, és életpályát jelent, míg angol változata utat jelöl. Ám ahogy minden, a karrier értelmezése is egy teljesen új irányt vetett, és már folyamatosságról beszélünk, olyan helyzetről, melyben a megálmodott célunk meg is valósul. Nyilván az alapját meghatározzák a személyes képességeink, a családi hátterünk, a lehetőségeink és szándékaink mindezt, ám nem hiányozhat belőle az egyén, aki mer vagy éppen nem mer nagyot álmodni. Ő fogja meghatározni azt is, hogy belső igénye alapján hajlandó-e változtatni, az adott pályára való alkalmasságát/alkalmatlanságát felismeri-e, saját felelősségét megkérdőjelezi-e. Amennyiben nem, akkor vagy a jól ismert játszmákat, érdekeket fogja előtérbe helyezni, és az egyébként emberileg is alkalmas munkaerőt kiszorítani, a munkahelyi légkört mérgezni, vagy visszahúzódik csigaházába.

Amikor egyéni karrierről beszélek, akkor a legelső lépés mindig az úgynevezett építkezés, azaz elvégzem azokat az iskolákat, melyek szükségesek ahhoz, hogy a munka világában el tudjak majd helyezkedni. Jó esetben kikérem pályaválasztási szakértő véleményét, tudatos döntést hozok, és személyiségemhez, képességeimhez illő szakmát tanulok, és elvileg szeretni fogom azt. (Ugye, mekkora jelentősége van a pályaválasztásnak?)

A következő lépésben beilleszkedem a munkahelyemre, és keresem a helyem, idomulok a céghez, az adott kultúrát a magaménak is érzem. Mindez azt fogja eredményezni, hogy kapcsolatokat fogok tudni kialakítani, munkavégzésem eredményes és hatékony lesz. Feltehetőleg és jó esetben.

Aztán az aktív időszakban kiderülhet az, hogy nem érzem jól magam a munkahelyemen; gyakoriak a vitáim a kollégáimmal, sokszor panaszkodom, feszült vagyok, bizonytalan, és nem találom a helyem. Pedig mindent megteszek azért, hogy ez ne így legyen, egyszerűen valamiért nem mennek a dolgok. A változtatáshoz öregnek érzem magam, a magánéletemet is negatívan befolyásolják a munkahelyi problémáim, és komolyan elgondolkodom azon, hogy egyáltalán hol az én helyem. Álmomban az a gyermekkori kép köszön vissza, amikor önfeledt voltam és egy teljesen más munkát végeztem, olyat, amiben jól éreztem magam.

Ismerős Önnek is ez a helyzet? Olvasás közben igenel, bólogat? Így akar élni?

Itt van az a pont, amikor tanácsadóhoz kell fordulni, és a karrierünket (azon túl az életünket!) egyenesbe hozni! Hogy miért? Mert nem erre születtünk. Mert a helyzet megfelelő értelmezése, a felismerés, hogy ez így nem mehet tovább, elengedhetetlen. Mert helyre lehet hozni életünket, megtanulhatóak azok a  módszerek, melyekkel például a kiégés megelőzhető, a stressz leküzdhető. Mert szükség esetén a pályamódosítás végrehajtható, a vágyott szakmát és új munkahelyet (kortól függetlenül) el lehet érni – és megváltozva (!) tovább menni.

Az egyéni karrier-tanácsadás célja az, hogy segítsem a hozzám fordulót a reális énkép kialakításában és elfogadásában – hiszen ennek hiánya idézte elő ezt az állapotot, hogy nem azt a munkát végzi, vagy nem azon a munkahelyen dolgozik, ahol és amit szeretett volna. Megnézem például azt is, hogy mi az ő erőssége, képessége, érdeklődése, és milyen lehetőségei vannak a munka világában. Stratégiát dolgozunk ki annak érdekében, hogy új céljait elérje, és valóban meg is valósítsa azt. Dolgozunk a sikerért, a kiegyensúlyozott életért, fejlesztjük képességeit – elsősorban önismeretet és kommunikációt, konfliktuskezelést tanítok. Hogy jól érezze magát.

Utóhang:

A munka világához fel kell nőni. Ma még egy cég fejlesztése (vezetői és dolgozói szinten egyaránt!) kevés helyen valósul meg, mert elsősorban az alkalmas munkaerő megtalálása és megtartása a fontos; napi szinten a túlélésért küzd mindenki (!). Miközben az emberi erőforrás fejlesztése nélkülözhetetlenné válik, hogy egyrészről az a szervezeti kultúra jöjjön létre, amiben jól érzi magát az egyén, másrészről pedig személyiségéhez, képességeihez és végzettségének megfelelő (!) munkakörben van, és a képzési lehetőségeket – fejlődése érdekében – fel is használja. Ez utóbbit már azonban szervezeti karriertervezésnek hívjuk.

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.

2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

Felhasznált irodalom:

1. Ritoók Pálné: Személyiségfejlesztés és pályaválasztás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.)
2. Dr. Szilágyi Klára: Pályalélektan (Szent István Egyetem, Gödöllő, 2011.)
3. Klein Sándor (2004.): Munkapszichológia (Edge 2000 Kft., Budapest)
4. Klein Sándor (2007.): Vezetés-és szervezetpszichológia (Edge 2000 Kft., Budapest)