A munkahelyi megfélemlítést (mobbing) sokan tapasztalják a mindennapjaik során, csak sok esetben nincs kimondva, illetve magával a helyzettel senki nem foglalkozik. Elnézik, ahogy valakire rászállnak a kollégái vagy főnöke, és folyamatosan vagy ismétlésszerűen hibáztatják valamiért, őt okolják bizonyos dolgok alakulásáért. Mert veled nem lehet dolgozni – ez a tipikus mondat, és „veled mindig csak a baj van”.
Kezdetben minden szép volt. Örültél, hogy jöhettél az új munkahelyre, akartál dolgozni, bizonyítani, vagy éppen régóta itt vagy, ám jött egy új ember, főnök, akivel kedves vagy, hiszen segíteni akarsz neki. Pontosan ezért nem veszed észre, amikor valami elindult már; aprócska jelek vannak ugyan, de azt te a pillanatnyi hangulatnak, szoros határidőknek tudod be. „Jaj, most nem érek rá, hagyjál”, vagy „ezt tudnod kéne, miért nem írtad hozzá”.
Aztán durvulni kezdenek a dolgok. Érkeznek az elhatárolódásra utaló tünetek, és „te ebbe nem szólj bele, foglalkozz inkább, amit tenned kéne” vagy „semmit nem csinálsz jól”. Mindeközben szeretnek az ügyfelek, könnyen oldod meg az adódó problémákat, gördülékenyen viszed a munkád. Hiába akarnak rajtad fogást találni, nem tudnak, mert ha még a munka sok is, vagy jócskán meghalad téged, mert nem a te munkakörödhöz tartozik, akkor is megcsinálod. Mert így neveltek s mert ilyen vagy. Ezért egyszerűen nem érted, hogy ha az egyik oldalon szeretnek téged, akkor a másik oldalon miért érkeznek a bántások, hiszen egy közös van mindegyik szituációban. Te magad.
Megérkezhet a csend is. Ha belépsz valahova, mindenki elhallgat, sutyorognak mögötted, célzásokat tesznek olyan dolgokra, amikről te nem tudsz. Hja, hogy te ezt sem tudod? Pedig kéne – mondják. Vagy a korábban felvetett ötleted, javaslatod, terved – amit rossznak ítéltek, az most valahol felbukkan más neve alatt.
S aztán már hiába dolgozol bizonyíthatóan a legjobban, a szavak tettekké fajulnak, a konfliktusok és a negatív minősítések akár napi szintűvé válnak. Sőt, több ember azért van jelen, hogy téged elnyomjanak és ezt tartsák is – téged lent. Teljesen mindegy egy idő után már, hogy mit csinálsz, te leszel a hibás még akkor is, ha nem te tetted.
Számtalan oka van, hogy egy ilyen helyzet miért alakul ki a munkahelyen. Talán a legfontosabb az, hogy a szervezeti kultúra, ahol az értékek és célok közösek, az nem alakult ki, ezért maga a szervezet, annak struktúrája és működése az, ami ezt megengedi (!). A második oknak én mindenképpen az egyéni felelősségvállalás hiányát rakom, hiszen egyszerűbb hibáztatni valakit a problémákért vagy saját egyéni magánéleti gondjainkért, mintsem megmutatni valódi arcunkat. A konfliktusok és a szívatás pedig kiváló alkalom arra, hogy a gondjaink során felgyülemlő feszültséget valakin levezessük. A harmadik helyre pedig az alkalmatlanságot teszem; mind szakmai, mind pedig emberi oldalról. Soha senki nem vizsgálta, nem volt eredményes a pályaorientáció húsz éve, sem a kiválasztás a felvételkor, sem fejlesztés nem történt – célszerűtlen döntések sorozata idézi elő a nem odavaló ember jelenlétét, aki indítója és/vagy generálója a megfélemlítésnek. Nyilván írhatok még itt munkaszervezési hiányosságokról is, sőt, a vezetés felelősségéről is, ami fenntartja ezt az állapotot.
HR szempontból azonnali beavatkozást igényel a bűnbak megjelenése, hiszen egyetlen hajszál választja el a pszichoterrortól ezt az állapotot; az eddig titkolt hiányosságot fel kell tárni, a korábbi döntéseket felül kell vizsgálni és újraszervezni munka-és felelősségi köröket, a munkahelyi légkört helyreállítani.
Mi van akkor, ha te vagy a bűnbak? Kérdezd meg magadtól, hogy te miért vagy ott? Mi az, ami hiányzik vagy amit nem tettél meg? Tanulnod kell magadról vagy például kommunikálni, vagy váltani? Ha ez utóbbi mellett döntesz, akkor milyen fejlesztési lehetőségeid vannak, hiszen ezek hiányában a következő helyen is kerülhetsz ebbe a szerepbe?
Amennyiben pedig te vagy az, aki mindezt előidézed, te generálod és te gyűjtöd magad köré az ellenállókat, akkor mondd el, miért csinálod? Milyen hasznod származik abból, hogy a belső feszültséged máson töltöd ki? Gondold azt is végig, hogy a helyeden vagy-e, és bizony mit kéne neked is tanulni? Mert tréningeszközökkel a jellemhibádon lehet javítani.
Utóhang: A bűnbak, aki kárt okoz, aki a vétkes, annak a pozícióját eldöntötték; így szerveződnek köré a munkahelyi kapcsolatok is, a távolságot tartják tőle, hiszen egy vesztessel senki nem akar lenni vagy ő maga is rossz helyzetbe kerülni. Így marad egyedül egy olyan közegben, ahol a benne levők sem ismerik fel saját felelősségüket, sem kiszolgáltatott helyzetüket, és azt sem, hogy közülük is kikerülhet a következő bűnbak – akkor sem, ha úgy viselkednek, ahogy azt kell. A tapasztalatom az, hogy a bűnbak lesz az, aki egy ponton túl már nem bírja idegekkel és felmond. A cégben pedig marad az, aki pont nem odavaló, és talál magának mást, akit csesztethet.
Megjegyzés: Ha te vagy a bűnbak vagy a félemlítő, vagy cégvezető, aki megoldani akarja mindezt, csak szólnod kell nekem. Mert van megoldás.
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
Fontos információ:
- Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
- A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles, másolásuk és reprodukálásuk tilos.
Felhasznált irodalom:
Josef Schwickerath – Moritz Holz: Mobbing – a munkahelyi pszichoterror (Z-press Kiadó, 2014.)