 |
| Fotó: Horváth Géza |
Ez a blogbejegyzés kezdődhetne akár úgy is, hogy volt egyszer egy tábor. Ám én egészen odáig mennék vissza, amikor találkoztam Kelemen Andi Pilates instruktorral a GrafoTea rendezvénysorozatom egyik állomásán és hamar kiderült: egymásra vagyunk hangolva. Innen már csak egy ugrás kellett ahhoz, hogy megszülessen az ötlet: szervezzünk tábort.
Az alapkoncepciónk az volt, hogy adjuk meg magunknak és a hozzánk kapcsolódóaknak azt a lehetőséget, hogy csak magukra figyelhessenek s pár nap csak róluk szóljon. Legyen minden úgy, ahogy a hétköznapokban nem, jusson mindenkinek ÉN-IDŐ.
Volt egy út, amit Andival be akartunk járni. Akkor még nem gondoltuk, hogy nehézségekkel tűzdelt lesz és bizony komoly erőfeszítést, hatalmas háttérmunkát és szervezést veszünk a nyakunkba azzal, hogy a megálmodott ÉN-IDŐT meg is valósítsuk. Ám egyikőnket sem olyan fából faragták, hogy meghátráljunk egy-egy akadály láttán.
Az út során kellett hoznunk egy döntést, mely alapjaiban módosította az elképzeléseinket, ám az addigra már félig betelt tábor jelentkezői újabb lendületet adtak nekünk: a maximumra törekedtünk. Akartuk, hogy jó legyen. Akartuk, hogy mind szakmai, mind pedig emberi mivoltunk legteljesebbét nyújtsuk azoknak, akik velünk együtt vállalják a fejlődést, s akikben felmerült az igény: másként szeretnének élni.
A csoport – ahogy később a jelentkezőket hívtuk – a szélrózsa minden irányából állt össze, különféle élethelyzetekkel és oly sajátos életutakból. Volt, aki félt, volt, aki egyenesen kihívásként tekintett a táborra, volt, aki bizakodott, más pedig várta a változást.
A nagy nap aztán egyszer csak elérkezett és 2016. augusztus 5-én reggel 9 órakor mindenki megérkezett.
 |
| Bejárat a táborhoz. (fotó: Lakatosné Nagy Zsuzsanna) |
 |
| A tábor helyszíne. |
Láttam az arcokon, hogy picit tartanak az új helyzettől, hiszen mégis csak 12 vadidegen ember nézett egymásra. Szinte hallottam is az agyak és a lelkek zakatolását: „én aztán biztosan nem mondok semmit, és nem beszélek magamról”. 🙂
Ám a kezdeti csendet felváltotta Andi hangja: „kezdődik a Pilates”. .) És már hozta is mindenki a szőnyegét, matracát, én izzítottam a zenegépet és kezdődött a torna.
 |
| Az első Pilates-edzés. (fotó: Papp Zsuzsi) |
Az edzés után kicsi pihenőt tartottunk és belecsaptunk a „lecsóba” – elkezdtük az önismereti foglalkozást. Trénerként mindig igyekszem – és itt is ehhez tartottam magam -, hogy figyelembe vegyem a csoport igényeit, észrevegyem apró rezdüléseiket is, hiszen a cél a segítés volt, nem pedig a rombolás. Tudtam, hogy a velem szemben ülők ugyanúgy keresik a kérdésekre a válaszokat, ahogy mindenki más, aki az önismereti utat választja.
Sokan csak legyintenek arra, hogy önismeret, és „áh, én ismerem magam” felkiáltásokkal nyugtázzák helyzetüket. Ám az önismeret kemény munka: szembenézni önmagammal és a múltammal, felismerni saját viselkedésem valódi mozgatóit és határait, fejleszteni az önmegértést. Ez egy hosszú folyamat, sőt, aki egyszer elkezdi, az szinte élete végéig gyakorolja azt, hiszen sokféle érzés, hatás és tapasztalat éri őt, amiből neki építkezni kell. Ezek a nők itt, ebben a táborban vállalták ezt. Én pedig nagyon büszke voltam és vagyok rájuk.
Kezdetben a csoportalakításra és az együttműködés fejlesztésére helyeztem a hangsúlyt, hiszen minden tréner tudja: ez az egyik legfontosabb lépés a közös munkához.
 |
| A csoportalakítás egyik játékos formája. |
Aztán belelendültünk és dolgoztunk. 🙂 Délutánra már kis virágszálak ültek előttem, akik szépen lassan nyiladoztak. Már nyomokban lehetett látni a megnyugvást, a „biztonságban vagyok” érzés meglétét. 🙂 Nagyon jó érzés volt mindezt figyelemmel kísérni, részesévé válni.
Este 6-kor már újabb Pilates-torna – Andival. 🙂 A jó idő lehetővé tette, hogy kint a szabadban legyen az edzés. Figyeltem Andit és láttam, ahogy érzékenyen és türelmesen nyúl a táborlakókhoz, akik nagyon igyekeztek az utasításokat végrehajtani, a gyakorlatokat elvégezni. Dicsérte őket sokat, sőt, a tábor ideje alatt is sokszor hangsúlyozta: „mindenki ügyes valamiben”.
Az este kellemesen telt: beszélgetésekkel, nevetésekkel, és a kihagyhatatlan activity-vel. 🙂
Augusztus 6-án reggel 8-kor kezdődött az újabb Pilates – a torna, a lehetőség az új testélmény kialakítására.
 |
| Reggeli torna-részlet. |
10 órakor folytatódott a saját-élményen alapuló, a tudatosságot növelő önismereti munka. Hogy mit láttam? Arcokat, melyeken csökkent a feszültség, melyek egyre többször mosolyogtak, s melyek megerősítésről árulkodtak. Arról, hogy az önismereti munka lassan, de biztosan eléri célját: felszabadítja a lelket.
Figyeltem; néha provokáltam szándékosan, máskor együtt érzően adtam az újabb feladatot, s bizony néha engem is megérintett egy-egy történés, egy-egy teher letétele. Felemelő volt megélni azokat a pillanatokat, melyek utat mutattak a tévelygőnek, lehetőségeket a változásra, felismeréseket a korábbi, meg nem válaszolt kérdésekre.
Este 6-kor edzés – Andival és a rendületlenül aktív tagokkal. 🙂
Az utolsó esténk már beszélgetősebbre sikeredett. Már lehetett látni és tapasztalni az embereket, hogy a testi-lelki munka megteszi hatását: a ráncok kisimulnak, a test rugalmasabb, a lélek nyugodtabb.
Augusztus 7-én reggel a már szokásosnak mondható Pilates-edzéssel indult a nap, és folytatódott a lezárást elősegítő önismereti munkával. Most már mindenki felszabadult volt, mosolygott – látszott rajtuk (ahogy azt az egyikük meg is fogalmazta), hogy az alagút végét is megtalálták, a fénnyel együtt.
Páran még húztuk az elválás idejét, így kiruccantunk a közeli kirándulóhelyre. 🙂 Az alábbi két fotó ott készült.
 |
| (Fotó: Szöllőskei Krisztián) |
 |
| Kelemen Andi Pilates-instruktor és Somogyi Erika személyiségfejlesztő tréner. (Fotó: Lakatosné Nagy Zsuzsanna) |
Az Én-idő életmód tábor véget ért.
Lakatosné Nagy Zsuzsa szavaival szeretném méltó módon zárni a blogbejegyzést: „Most már tudom mi van állandóan a zsebemben! ….a boldogságom kulcsa!”
 |
| (Fotó: Lakatosné Nagy Zsuzsanna) |
Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó
Fontos információ:
A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.
Köszönetnyilvánítás:
Horváth Gézának, Papp Zsuzsinak, Szöllőskei Krisztiánnak és Lakatosné Nagy Zsuzsannának köszönöm a fotókat. Valamint hálásan köszönöm Zsuzsannának a kedves, szívet melengető zárószavait.
A tábor ideje alatt az étkezésünkről Bakonyvári Andor és csapata, azaz a bakonybéli Vadszőlő Szálló és Étterem gondoskodott. Hálásan köszönöm a sok finomságot, a korrektséget, a pontosságot.
A tábor helyszínéül a bakonybéli Bakonyújvári Vendégház szolgált. Hálásan köszönöm Erának a helyet, a fantasztikus házat, a kényelmes szobákat – a mindent.
2016-08-17 |
Blog