Mielőtt felmondanál - Somogyi Erika

Mielőtt felmondanál


Vannak történések, amelyek hatására megszületik benned a gondolat, hogy fel kéne mondani, máshol kellene megkeresned azt, ahol értékelnek, ahol figyelnek rád, ahol fontos a munkád. Még nincs konkrét elképzelésed sem, csak itt van veled már ötletszinten, amivel időről időre el is játszol. Ám mielőtt felmondanál, kihagyhatatlan lépéseket kell megtenned és a kérdéseidre válaszokat találni. Nézzük meg ezt közelebbről.

A téma érzékeny, hiszen ugyanazon a mechanizmuson halad végig, mint amikor megélsz egy szakítást, egy gyászt, mert veszteségélménnyel jár. Valamit ott hagysz, valamitől elbúcsúzol, miközben nem ez volt az eredeti terved, sőt, ez fog benned akkor is kattogni, amikor megbánod a döntést utólag és ugyanez fog ott tartani, ahol vagy. Hogy elkerüld ezt az élményt és a biztonságos környezetben maradj, még ha az rossz is. Mert ismered és kiszámítható, ám a lépés, amire készülsz, az nem.

Amikor megszületik a gondolat, akkor elhúzhatod magát a döntést akár évekre, sőt, évtizedekre is, hiszen az is döntés, hogy nyugdíjba a jelenlegi helyedről mész. Az is előfordulhat, hogy elérsz egy pontra, ami magával hozza az azonnali felmondást. Egyszerűen betelik a pohár és úgy érzed, ha itt még egy napot is le kell húznod, akkor azt te már nem bírod ki. Mindegy, hogy mi lesz ezután, csak innen el.

Alapvetően három tünet jelzi, hogy a gondolat ott motoszkál benned, hiszen azok az érzések és helyzetek idézik elő, amelyekkel napi szinten találkozol és amelyeket sokszor teljesen figyelmen kívül hagysz. Itt van mindjárt az első tünet, ami a fáradtság és amit sokszor meg is magyarázol azzal, hogy nem pihented ki magad vagy sok volt a munka bent. Aztán jön a panaszkodás, ami a kezdetben még a hiányosságokra hívta fel a figyelmet és magában hordozta a változtatás lehetőségét, ám a későbbiekben természetessé válik és mankóként fog szolgálni vagy ez fog örömöt okozni (hogy panaszkodhatsz). Ám a feszültségeddel nem tudsz mit kezdeni, mert mindig veled van. Megmagyarázhatatlan és csupán kis időre tudod kikapcsolni.

Megjelenik a félelem és a változásra való igény, még hozzá egyszerre és ez fogja előidézni azt, hogy dilemmázni kezdesz és keresed azokat a kapaszkodókat, amelyek segítenek a döntésedben. Jönnek a kérdések, amelyek a jövőre irányulnak, mint például az, hogy meg fogsz-e élni, milyen lesz az új helyen stb., és ez elindít egy önigazoló mechanizmust. Így történhet az meg, hogy például mentséget találsz egy ember viselkedésére, megmagyarázod, hogy minden munkahelyen ilyen a helyzet, mint amilyenben te vagy, vagy éppen megvárod, amíg a gyermekeid egyenesben lesznek és majd akkor lépsz.

A változásra való igénynél tanulásba kezdesz, vagy ahogy azt sokan hívják, önfejlesztésbe, és minél több előadásra jársz el, olvasol könyvet, növelve ezzel a saját értéked. Hogy a lépést, amit majd meg fogsz tenni, magabiztosabban tedd, és a tudásos magasabb szinten álljon. Dolgozom magamon – ezt mondják sokan, ám a kontroll, hogy tényleg jó-e az irány, az elmarad.

Az igazi fordulópontot sokszor egy negatív történés hozza el, mint például egy betegség, egy konfliktus vagy éppen egy évforduló fog figyelmeztetni téged arra, hogy ideje lenne lépni. Ekkor derül ki az is, hogy sokszor a felmondási igény csak tesztelés, hogy valójában mit fognak mondani a körülötted élők, és megkapod-e azt a figyelmet, amire mindig is vártál.

Amennyiben beadod a felmondásod, ám utána megbánás jelenik meg, akkor a félelem lesz az egyik mozgatórugód, hiszen kiléptél a biztonságból, a másik viszont azt a kérdéskört fogja boncolni, ami az új feladataidhoz, az új helyhez köthetőek és amiért megkérdőjelezed saját magad. Hiszen ide sokszor másfajta hozzáállásra vagy éppen tulajdonságra van szükség, mint például kommunikációra vagy önállóságra, vagy éppen a haragot letenni a múlt miatt. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a legelső munkanapod volt és sokáig nem tudtad például azt, hogyan viszonyulj másokhoz, egy bizonyos feladatot hogyan végezz el stb., és sokat kellett ahhoz tanulnod és tapasztalnod, hogy igazán jól végezd azt. Így fordulhat az el, hogy magának a lépésnek, a felmondásnak be kellett következnie, csak nem álltál rá készen vagy nem nőttél fel hozzá.

Amennyiben a megoldást keresed, akkor az alábbiakra mindenképpen figyelj:

Az első lépéshez a kezdetekig vissza kell menni, azaz a pályaválasztásodig. Miért azt a szakmát, munkát választottad? Mi motivált téged abban, hogy azt az iskolát végezd el? Vajon szereted-e még, amit fiatalon választottál vagy itt lenne az ideje a pályamódosításnak? Mert a nem megfelelően választott szakma- vagy munkakör okozhatja a feszültséget, az elégedetlenséget (nyilván a fizetés mellett), hiszen nem az adottságaidnak, képességeidnek és egyéni fejlettségednek megfelelő munkát végzed. Ezért tartom kiemelten fontosnak a pályaorientációs tanácsadást, az időben megtervezett és kijelölt út megtalálását, illetve pályamódosítás során a karrier-tanácsadást.

Majd tedd fel azt a kérdést, hogy helyeden vagy-e. Kell-e például egyáltalán pályamódosítás, új szakma elsajátítása vagy eszköztelen vagy a külső körülmények, nem várt eseményekkel szemben? Megoldja-e a helyzetedet az, hogy felmondasz és másik munkahelyre mész? Itt elengedhetetlen a motiváció vizsgálata, hogy tisztán láss.

Mondok erre egy példát. Alulpozícionáltad magad, ezért nem mersz szólni adott helyzetben, hanem mindenáron meg akarsz felelni és még azt a munkát is magadra veszed, ami nem a tiéd. Telítődsz, elfáradsz és menekülni akarsz, miközben az a probléma valójában, hogy nem állsz ki magadért vagy nem ismered a határaid, esetleg az elismerést kívülről várod. Ez pedig fejlesztésért kiált, azaz kommunikálni kell megtanulni, önbizalmat növelni stb., mert hiába állsz tovább, oda is magaddal viszed hiányosságod.

De a motiváció vizsgálatánál nézni kell azt is, hogy a cégben vannak-e szervezeti vagy szervezési hiányosságok, amelyek például egyenlőtlen munkamegosztáshoz vezetnek, vagy tudnak-e egymással kommunikálni a dolgozók, akik jelenleg klikkbe tömörülnek és egymásra fújnak. (mindez csak két példa és alapos vizsgálatot igényel). Mert előfordulhat, hogy azért telítődsz, mert mindent te csinálsz, míg a másik a lábát lógatja.

Tedd fel magadnak azt a kérdést is, hogy miért vagy ott, ahol? Honnan ered a negatív érzésed? Hol van a te hiányod, amiért azt éled meg, hogy ez a hely nem a tiéd? Az életed mely területéről hiányzik valami vagy valaki?

A harmadik az, hogy tudd, mindig folyamatról van szó. Gondolj csak abba bele, hogy mennyi idő az, amíg kitanulsz egy szakmát, amíg felépítesz egy vállalkozást. Hogy megfelelően képviseld magad, hogy elsajátítsd mindazokat a szerepeket, amelyek kellenek a munkaköröd betöltéséhez, hogy ne más hátán és gondolatának lenyúlásával haladj előre. A kérdés az, hogy mire fogsz kilépni?

Mert ahhoz, hogy alkalmas legyél a munkavégzéshez két tényezőnek együtt kell állnia – tudom, mert ez a kutatási területem. Kell egy szakmai hozzáértés, nem csak az iskola elvégzését, hanem hozzáértést és a megszerzett tudás gyakorlatba való átültetését is kifejezi. A másik az emberi tényezőre fókuszál, arra, hogy szociálisan kompetens vagy-e; elsajátítottad-e foglalkozási szerephez szükséges viselkedésformát, a munkához és önmagadhoz milyen a viszonya, képes vagy-e alkalmazkodni, együttműködni stb. És ezt fel kell építeni vagy pótolni, és ez jelenti a karrier-tanácsadásom lényegét is, ezért is vannak tréningek és egyéni tanácsadások.

Majd kell egy állás. (nyilván ez alól kivételt képez az, ha már van szerződésed, ha már felkértek egy munkára) Nem tudod megmondani annak az idejét, hogy ez mikor fog bekövetkezni, mikorra találsz egy megfelelőt, mikorra hívnak be egyáltalán interjúra, és nincs ember, aki ezt neked konkrétan meg tudja mondani vagy tuti bevált receptet adni. Kell, hogy legyen egy jó önéletrajzod, ami valóban a tiéd, nem pedig sablont követsz vagy tucatot. Ki kell alakítani egy pályázati profilt is, és nem mellesleg fel kell készülni az állásinterjúra. Nem fog egyedül menni, így bátran kérj segítséget szakembertől.

Az utolsó lépés kiemelten fontos. A kérdés az, hogy jól látod-e magad? Milyen vagy te valójában a munkahelyen? Észreveszed-e azt, hogyan viselkedsz, törődsz magaddal és másokkal vagy hogyan végzed a feladatod? Ami pedig számomra nagyon lényeges, hogy látod-e a következményét annak, amit és ahogy teszel, azaz mit okozol másokban? Ehhez reális kép kialakítása szükséges, ami a tapasztalatom szerint minimum 80%-ban nincs meg, és amihez pszichológus vagy tanácsadó szakpszichológus szakember jelenléte szükséges.

Gondolj csak arra, amikor azt vagy hajlandó elfogadni és meghallani, ami azonos azzal, amit te elképzeltél. Így nem látod például azt, hogy más területen is kiemelkedőt tudnál alkotni vagy azt, hogy miben vagy igazán jó, hogy másokat helyezel előtérbe magad helyett, és elutasítod azt, ami valójában lehetnél. Ezt okozza a reális kép hiánya.

Vagy gondolj egy olyan emberre, aki egy pozícióban vagy munkakörben van, és szentül meg van arról győződve, hogy alkalmas oda, miközben a környezet vagy beosztottjai, kollégái látják hiányosságait és szenvednek azoktól. Mert nem tud például konfliktusokat kezelni és megoldani, bizonytalan vagy agresszor, halogat, nem hoz meg döntéseket, hogy ragaszkodása a pozícióhoz görcsössé teszi. És ha máson látod, akkor vajon a tiédet miért nem?

Még egy gondolatot engedj meg. Napi szinten tapasztalom a munkám során a fent leírtakat. Van, akinek akkor segítek, amikor már ég a ház, vagy elveszített valakit, vagy tönkrement a kapcsolata például a kommunikáció hiánya miatt. Van, akiben elindítok egy gondolatot, de még nem áll készen a feladatra és lecsúszik a lehetőségekről, kudarcai lesznek. Van, hogy valakivel karrier-tanácsadás után közös munkába kezdünk és közösen készülünk fel a lépésre, építjük fel vállalkozását. Mert ez a kulcsszó. Felkészülni.

Utóhang: jómagam is pályamódosító vagyok. Több, mint 8 éve hagytam ott az alkalmazotti státuszt azért, hogy főállásban lehessek vállalkozó. Ám én készültem a lépésre és az előtte levő két évtizedet tanulással, diplomák, és képzések területén tapasztalatok megszerzésével töltöttem. Így volt mire kijönnöm, hiszen csak folytattam a megkezdett munkát. Én ebben hiszek, az építkezésben.

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó

Fontos információk:

  1. Jelen blogbejegyzés nem nélkülözi a szakirodalom alapos ismeretét.
  2. A blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles, másolásuk és reprodukálásuk tilos.
2022-12-17 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.