Pályaválasztás - Somogyi Erika

Pályaválasztás


2015 októberében, a pápai pályaválasztási kiállításon
Számomra a pályaválasztás kérdésköre mindig is kedves téma volt – és lesz. 🙂 Mert sokunknak anno, amikor pályát kellett választani, nem volt lehetőségünk. Volt pár iskola és kellett az érettségi. Lett, ami lett.
Az évek alatt sok-sok emberrel találkoztam, akik tévúton jártak, akik 30-40 éves koruk körül döbbentek arra rá, hogy nem azt csinálják, amit szeretnének. Mert soha senki nem mondta meg, hogy mit és hogyan, sem azt, hogy melyik szakma illik a személyiségéhez.
Aztán ezek az emberek elkezdtek tanulni – rengeteg idő, pénz és energia befektetésével – és kinyílt számukra a világ, mert végre azzal foglalkoztak, amivel mindig is szerettek volna, sikerélményekkel gazdagodtak, elégedetten tervezték újra életüket. Kivétel nélkül mindegyikük azt sajnálta leginkább, hogy felesleges köröket és éveket (sokszor évtizedeket) futottak azért, hogy ott tartsanak, ahol most. Milyen jó lett volna akkor egy segítő kéz?!
 
Pillantsunk be együtt a pályaválasztás világába! Szóljon ez a blogbejegyzés a döntésről!
 
 
A pályaválasztás ugyan központi téma bármelyikőnk életében, ennek ellenére arra érdemtelen helyen áll. Még mindig a sok éves rutin alapján választanak jó páran iskolát, illetve a korábbi tapasztalások és érzések a meghatározók. Ez azt jelenti, hogy a döntést a mai napig befolyásolják a szülő – sokszor meg nem élt – érzései (a gyermek azt az iskolát és pályát választja, amit ő szeretett volna), az iskola közelsége vagy éppen távolsága, a barátok választása (a gyermekek nem akarnak egymástól elszakadni, ezért egy iskolába mennek), a család és rokonok, ismerősök korábbi tapasztalata és nem utolsó sorban a bizonytalanság , azaz „menjél oda, aztán majd csak lesz valahogy”.
 
 
Maga a pályaválasztás száz éves múltra tekint vissza, amikor is megalakult a munkapszichológia (1915.), mely előre vetítette az új ismereteket, a munkára nevelést, készségek és képességek tanítását és elsajátítását. Egyre általánosabbá vált az a nézet, mely szerint ki kell terjeszteni a tudást mindenkire, ezért például népiskolák alakultak, valamint a hiányszakmákra fókuszáltak. A társadalmi újrarendeződés felkínálta annak a lehetőségét, hogy specifikusan és kiemelten foglalkozzanak az egyéni életpálya megtervezésével, kialakításával.
 
Az évek alatt azonban változott a világ. Létrejöttek azok a központok, kialakult az az intézményi háló, mely nem csak magát a pályaválasztást segíti, hanem egyrészről az ember pályafejlődését is képes nyomon követni, valamint az életpálya alakulásában megjelenő nehézségi pontok, krízisek feloldását, vagy éppen pályakorrekciós feladatokat ellátni. Ezen kívül megjelentek a különböző elméletek, valamint a fiatalok elhelyezkedését segítő programok, sőt, szakemberek (munka- és pályaválasztási tanácsadók, emberi erőforrás tanácsadók stb.) képzik magukat arra feladatra, mely a gyermek pályaválasztási döntését hivatott támogatni. A cél minden esetben az, hogy mindenki egyéni fejlettségéhez mérten, képességeinek és adottságainak megfelelően sikeres lehessen az adott munkahelyen, az életútja minél egyenesebb és magasabb szintűvé váljon. 
 
A pályaválasztás mindig egy tudatos döntést feltételezmelyben az egyén kiválasztja a számára megfelelő pályát és a képesítés megszerzéséért lépéseket tesz. A pályaorientáció kifejezést pedig a szakirodalom úgy értelmezi, mint a döntés előtti támogatást, mely egyrészről figyelembe veszi az egyén igényeit, képességeit és készségeit, másrészről pedig minőségi információt ad az iskolákról, pályákról (szakszóval: pályaismeret).
A szakember szerepét kiemelkedően fontosnak tartom, hiszen az alapfeltételként megjelenő pályaválasztási érettséggel nagyon kevesen rendelkeznek. Az érettség kifejezés itt azt jelenti, hogy a fiatal ismeri önmagát, képességeit és adottságait. 
Valóban? Az én tapasztalatom az, hogy a fiatalok közül nagyon kevesen rendelkeznek önismerettel, kevesen tudják, hogy mit szeretnék, merre és hogyan akarnak haladni (azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy szüleikre is szinte ugyanez a jellemző, sajnos). Ebben tudok segíteni nekik azzal, hogy egyrészről a kézírás vizsgálat módszerével feltárom képességeiket, munkamódjukat, értékeiket és érdeklődésüket – mindazon feltételeket, melyek a sikeres, megfelelő út kiválasztásához nélkülözhetetlenek, s melyeknek a pályaalkalmassági követelményekkel kell összhangban állniuk, másrészről pedig még (a HR világában is kiemelt szerepet betöltő) 3 pályaorientációs teszttel megerősítem azt, hogy maga a döntés, a pályaválasztás sikeres legyen. A leglényegesebb elem és lépés ez a pályaorientációban, ezért kiemelten érdemes ezt kezelni.
 
Érdemes arra is figyelni, hogy a pályaválasztást nem csupán a felvétel időpontja jelenti, hanem az előkészület évei is. Ezért fontos szerepet kap a szülői minta és a családban ért hatások (mit lát a gyermek, a szülő miként viszonyul a munkához stb.), az iskoláskor (ahol a foglalkozásokról különböző benyomásokat szerezhet, például gyárlátogatással stb.), a serdülőkor (milyen az önértékelése és az önbizalma, hogyan viszonyul magához, mire tartja magát alkalmasnak stb.).
 
A szakirodalmi elméletek szerint a pályaválasztást sokan egyszeri döntésnek tartják, ám a mai felfogás egyre inkább folyamatként kezeli mindezt, és a pályafejlődés kifejezést használja, sőt, hangsúlyozzák az élethosszig tartó tanulás fontosságát. Tudatosítani kell többek között azt is az emberekkel, hogy életpályájuk során lehetőségük van pályamódosításra is, már nem szükséges egyetlen munkahelyen vagy szakmával tölteni az aktív éveket, hiszen aki a képességeit nem tudja kibontakoztatni, aki nem találja a helyét, az elégedetlen, feszült emberré válik.


Ma már nincs idő a felesleges körökre, sem arra, hogy legyintsünk a pályaválasztásra. Mert a felgyorsult világban, a tudásalapú oktatásban tudatosan fel kell készülni a döntésre; meg kell tervezni, hogy mikor és mire van szükség, hogyan fogja a fiatal elérni azt, hogy már a középiskolában legalább egy középfokú nyelvvizsgája legyen, vagy éppen melyik szakma lesz a hozzá illő. Amelyik szülő időben felkészül minderre (például komolyan veszi az előkészület éveit), az nem fog az utolsó pillanatra hagyni mindent, illetve kiegyensúlyozottabb lesz nem csak az iskolaidő, hanem a gyermeke, aki a munka világára hangolódik.
Az elmúlt 15 évben több ezer gyermek pályaválasztási döntésért voltam felelős. Három alkalommal vettem eddig részt pályaválasztási kiállításon, valamint egyének és iskolák felkérésére (pályázat keretein belül) végeztem tanácsadást, majd beszéltük át a fiatalokkal és szüleikkel a lépéseket. Mert van megoldás. 🙂 Segíthetek Önnek is?

Szerző: Somogyi Erika HR tanácsadó, grafológus szaktanácsadó

Fontos információ: a blogban megjelenő tartalmak és bejegyzések szerzői jogvédelem alatt állnak, azok Somogyi Erika tulajdonát képezik. Felhasználásuk engedélyköteles.

Felhasznált irodalom: 
1. Dr. Szilágyi Klára (2007.): Munka-pályatanácsadás, mint professzió (Kollégium Kft., Budapest)
2. Dr. Kenderfi Miklós (2011.): Pályaorientáció (Szent István Egyetem, Budapest)

2016-06-22 | Blog

Nem akarsz lemaradni az aktuális tréningekről, információkról?
Iratkozz fel hírlevelemre!

Feliratkozásommal elfogadom az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltakat.